Rosemarie Magdalena Albach osztrák-német színészcsaládba született a nácik okkupálta Bécsben. Szülei házassága sosem volt kimagaslóan jó, több forrás is úgy számolt be Wolf Albach-Retty és Magda Schneider kapcsolatáról, mint amit csak két gyermekük, valamint (paradox módon) az egymástól távol végzett munka tartott össze. Schneider és Albach végül nyolc év házasság után 1945-ben elváltak – a két gyerek, Romy és Wolfgang az édesanyjukkal maradtak.
Magda Schneider karrierje sosem heverte ki a második világháborút: a színésznő és gyermekei a háború évei alatt hosszasan vendégeskedtek Adolf Hitler privát villájában, és a Führer többször kijelentette, hogy Schneidernél jobb színésznőt még életében nem látott – ilyen „rezümével” pedig érthető, hogy nem kapkodtak a rendezők a nő után.
Elképesztő szépségű lányára azonban nagyon korán, alig 15 éves korában felfigyeltek: Romy első szerepét az 1953-as „Amikor a fehér orgona újra virágzik” című filmben kapta, és a vásznon édesanyja oldalán jelent meg. Ha Hitler volt az egyik, akkor minden bizonnyal ez volt a másik dolog, ami az utókor szemében Magda Schneidert nagyravágyó és álságos nőszeméllyé tette – a mai napig tartja magát ugyanis az a nézet, miszerint Romy végül azért „menekült” Franciaországba, hogy kiszabaduljon az anyja karmai közül, aki rajta keresztül akart ismét reflektorfénybe kerülni.
Romy Schneidert 1954-ben választották ki a bakfis Erzsébet királyné szerepére, a Sissi-filmek sikere pedig minden várakozást felülmúlt. A színésznőt, aki ekkor még mindig nem múlt el tizennyolc éves, úgy emlegették, mint „a legjobb dolgot, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”. Az osztrák üzleteket elárasztották a Sissi- (azaz Romy)relikviák, a rajongók pedig a főszereplő „császári pár” minden lépését követték. Végül ez a tömeghisztéria vezetett oda, hogy Schneider visszadobta a negyedik rész forgatókönyvét, és mindenki legnagyobb döbbenetére Franciaországba költözött.
Schneider 1958-ban, a “Christine” című film forgatásán ismerkedett meg Alain Delonnal – egy év múlva pedig igent mondott, amikor Delon megkérte a kezét. Noha ezt a kapcsolatot Schneider később úgy emlegette, mint az életre szóló, nagy szerelmet, szakításuk után nem sokkal kiderült, hogy Delon verte és rendszeresen megcsalta őt – sőt, egyik szeretőjétől még gyereke is született. Az eljegyzésüket 1963 decemberében bontották föl, Schneider pedig a munkába menekült a magánéleti kudarc elől. A következő pár évben a filmszakma olyan kiválóságaival dolgozott együtt, mint Orson Welles, Luchino Visconti, Jack Lemmmon, Peter O’Toole vagy Peter Sellers – a magánéletében azonban továbbra sem találta a boldogságot.
Első férjével, Harry Meyen német filmrendezővel Berlinben ismerkedett meg 1966-ban – fiuk, David Christopher Meyen még ugyanabban az évben született. Schneidernek ismét sikerült megdöbbentenie az újságírókat, amikor kijelentette, visszavonul a filmezéstől, hogy feleség és anya lehessen – alig két évet volt távol a vászonról, amikor Alain Delon újra megjelent az életében. Delon rábeszélte, hogy szerepeljen vele „A medence” című filmben – a közös munka ismét összehozta őket, olyannyira, hogy Schneider elhagyta férjét és szerelmével egy kis időre visszaköltözött Franciaországba.
Amikor azonban Meyen és Schneider 1975-ben végül elváltak, Delon már nem szerepelt a képletben. Harry Meyen később sem tudta túltenni magát házassága kudarcán, és 1979-ben öngyilkosságot követett el hamburgi lakásán.
Romy még 1975-ben, derült égből villámcsapásként hozzáment személyi titkárához, Daniel Biasinihez – közös lányuk, az édesanyjára megszólalásig hasonlító Sarah Biasini 1977 júliusában született meg. Hiába azonban az új kapcsolat, Schneidernek ezúttal sem sikerült megtalálnia a helyét. A Delon-affér (és a családi otthon elhagyása) miatt folytonos lelkifurdalás gyötörte kisfiával kapcsolatban, majd rászokott a fájdalomcsillapítókra, amikor egy tumor miatt az egyik veséjét el kellett távolítani.
A tragédia, amiből már nem sikerült később felépülnie, 1981. július 5-én érte: 14 éves fiát baleset érte (felnyársalta magát otthonuk vaskerítésére), és hiába érkeztek a helyszínre perceken belül a mentők, David életét már nem sikerült megmenteni.
Fia halála után Schneider az alkoholban keresett vigaszt, ami csak tovább súlyosbította a gyógyszerfüggőség miatt egyébként is rossz egészségi állapotát. A színésznőt 1982. május 29-én holtan találták párizsi lakásában. Az első jelentések öngyilkosságról szóltak, mivel jelentős mennyiségű alkoholt és gyógyszereket is találtak a helyszínen – a boncolási jegyzőkönyv szerint viszont a színésznővel szívroham végzett. Testvére, Wolfgang később bevallotta, a halála előtti este Schneider felhívta telefonon, és arról beszélt, hogy „nem bírja tovább”.
Romy Schneidert Boissy-sans-Avoirban helyezték örök nyugovóra – sírkövén születési neve, Rosemarie Albach áll. Alain Delon közbenjárására később a színésznő mellé temették kisfiát is – ahogy Delon mondta, ezzel az utolsó ajándékkal még tartozott szerelmének.
