A Plesiosaurusokat a Loch Ness-i szörny mítosza tette divatossá. Sokan a mai napig úgy vélik, a titokzatos skót tó mélyén egy hosszúnyakú vízi dinoszaurusz lakik.
A héten a Science tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány egy 78 millió esztendős Polycotylus latippinus Plesiosaurus-féle csontvázát vizsgálta meg. A különleges, 5 méter hosszú fosszília valójában egy terhes dinoszaurusz megkövesedett példánya.
Amikor a tudósok egymáshoz illesztették a lelet csontjait, hamar felismerték: nem egy, hanem két állatról van szó. Egy felnőtt egyedről és egy magzat Plesiosaurusról.
Semmi sem utal arra, hogy a kisebb példányt a nagyobb ette volna meg, a puha érintetlen csontváz arra engedte a kutatókat következtetni, a kisebb állatnak kétharmad részben sikerült anyjában kifejlődnie.
Már korábban felvetődött az ötlet, miszerint a tengeri hüllőknek nehéz lehetett a parton való tojásrakás, és ezért inkább az elevenszülés útját “választották”, de eddig semmilyen konkrét lelet nem támasztotta alá ezt a feltevést.
Ez a lelet az első bizonyíték arra nézve, hogy a tengeri szörnyek a magasabb rendű emlősökhöz hasonlóan szüléssel hozták világra utódaikat.
Júliusban egy Yabeniosaurus csontjai között találtak egy tucat embriót, melyek egy 120 milló éves gyík elevenszülését igazolják, több paleontológus véleménye szerint át kell gondolnia a tudománynak az őshüllők szaporodását.