Az elmúlt években számos szuper épület született Magyarországon, illetve magyar építészek munkájaként a világ távoli országaiban – elég ehhez csak az angyalföldi Meséskert Óvodára (Archikon), Őrfi József piliscsabai családi házára, a debreceni Szent György templomra (Győrffy Zoltán), vagy a Vasas Pasaréti úti vívócsarnokára (Kendik Géza) gondolnunk.
Ebbe a sorba tökéletesen illik a húsz éve újabb és épületekkel bővülő, immár irodaháznegyeddé nőtt Graphisoft Park új fogadóépülete, Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter 2017-re megvalósult munkája.
Az Óbudai Gázgyár szomszédságában megszületett – az idei Média Építészeti Díjáért is versengő – pavilonszerű, szellős, vetíthető homlokzatú épület önmagában megérne egy hosszabb cikket, most azonban annak mindössze egyetlen apró részletét emelnénk ki:
Az irodaházakkal pöttyözött terület, illetve az egykori gázgyári épületek helyén közel kétezer évvel ezelőtt az Alsó-Pannónia egykori központjának számító Aquincum polgárvárosának temetője, gazdasági épületei és fazekastelepe feküdtek, így nem meglepő módon az 1998 óta folyó építkezések során számtalan tárgyi emlék került a felszínre.
A történelem és a cukiságfröccs ilyen mértékű találkozására azonban jó eséllyel még a tapasztalt régészek sem készültek fel, az építést megelőző földmunkák során ugyanis nagy számban kerültek elő a négyszögletű téglák, néhányukon
Ilyés-Fekete Zsuzsa a helyszíni bejárás során elmondta: az ő feladatuk volt helyet találni a nemes egyszerűséggel raklapra tornyozva megkapott tégláknak, melyeket végül a recepciós pultba építettek:
A névtelen aquincumi téglakészítő minden bizonnyal bosszúsan nézte a magukat egy szempillantás alatt halhatatlanná tévő kutyákat, sőt, talán mérgesen el is kergette őket a közelből, most, közel kétezer évvel később mi azonban már jót mosolyoghatunk az egészen.
Nem ez volt az egyetlen meglepetés
Az építészeti tervezőszoftvereket fejlesztő Graphisoftnak, több világcég irodájának, startupoknak, valamint a Graphisoft-alapító Bojár Gábor által életre hívott magánegyetem, az Aquincum Institute of Technology épületeinek is otthont adó területen római tárgyak tömegei kerültek elő, annak ellenére, hogy a terület jó részét az újkorban számos alkalommal megbolygatták.
A Római Birodalom-szerte nagy számban előkerült légy, illetve fallosz alakú amulettek – utóbbiakról korábban mi is írtunk – mellett több, a bíróság döntését befolyásolni kívánó, vagy épp a másik felet kellemetlen helyzetbe hozni akaró ólom átoktábla is előkerült. Ezek egyikének másfél éven át megfejtetlen felirata egy egymással hosszú ideje perben álló csoportot említ, megátkozva az egyik felet, olyan kacifántos mondatokkal, mint a
illetve az
Utóbbit szó szerint értették, hiszen a sírban egy szándékosan elgörbített bronz íróvessző is feküdt, mégpedig törlővég nélkül, hogy az átok visszavonhatatlanná váljon.
A táblát egy fiatal elhunyt mellé tették, hiszen azok nem csak az életben, de a halálban is nyugtalanabbak, így ideális közvetítők a földöntúli erők felé, és nagyobb eséllyel tudják elérni, hogy a leírt átkok tényleg fogjanak az ellenségeken – derül ki Barta Andrea és Lassányi Gábor vonatkozó, 2015-ben megjelent tanulmányából.
Frissítés: Cikkünk korábbi verziójában a kutyalábnyomokat tévesen macskalábnyomként emlegettük, hiszen az épület bejárása során a tervezők egyike, illetve az Építészfórum vonatkozó cikke is ekképp hivatkozott rájuk. A cikk élesítése után több olvasónk is jelezte, hogy a téglákon bizony kutyák, és nem macskák hagyták a nyomukat, bár a lenyomatok egyike egy etológus olvasónk szerint akár egy macskától is származhat.
