Hozzátette: ezzel Magyarország – Észtország, Szlovénia és Litvánia mögött – a negyedik az új európai uniós tagországok között. Tavaly Litvánia volt a negyedik, míg Magyarország a harmadik helyen végzett. “Magyarország lefelé csúszását a növekedési versenyképesség szerinti rangsorban kizárólag a makrogazdasági index romlása okozta” – közölte a kutató.
A makrogazdasági index alapján Magyarország 2003-ban a 38. helyen volt, 2004-ben pedig az 55. helyre csúszott vissza. A gyenge teljesítményt elsősorban az indexben figyelembe vett makrogazdasági statisztikai mutatók – államháztartási deficit, megtakarítási ráta, infláció, reál effektív árfolyamráta – magyarázzák, de negatív irányba változott az állami pazarlás értékelése is. A kutató hozzátette: ezek a mutatók azonban 2003-ra vonatkoznak.
A rangsorok elsődleges forrása a Világgazdasági Fórum (WEFORUM) vezetői felmérése, amelyet 2004 tavaszán, még az EU-bővítés előtt, a világ 104 országában készítettek. Összesen mintegy 8700 vállalati vezető véleményét gyűjtötték össze, a magyarországi kitöltött kérdőívek száma 80 és 100 között volt.
A GCI részindexe, a technológiai index szerint Magyarország javította relatív pozícióját, a tavalyi 32. helyről a 29.-ra került, a közintézmények indexe alapján pedig a 37. helyen áll.
A mindenkori termelékenységi szint fenntarthatóságát meghatározó mikrogazdasági feltételeket bemutató üzleti versenyképességi index (BCI) szerint Magyarország a 2003-as 38. helyről 42.-re került. Az üzleti versenyképességi index figyelembe veszi a vállalkozások tevékenységének komplexitását és stratégiát, valamint a mikrogazdasági környezetet.
Bartha Attila kutató szerint a térségbeli országokhoz képest nem elsősorban Magyarország rontott, hanem a többi ország javult jelentősen. A jelentés szerint Magyarország számos területen rendelkezik versenyelőnnyel, ilyen például a 100 főre jutó mobiltelefonok száma, az induló cégeket sújtó adminisztratív terhek. Versenyhátránnyal rendelkeznek a magyarországi cégek azonban a marketing tevékenység, az ügyfélközpontúság területén. Versenyhátrányt mértek az egyetemek és iparágak közötti kutatási együttműködéssel, a hitelhez jutás egyszerűségével, klaszterfejlődéssel kapcsolatban.