Gazdaság

„Ennyit ér Magyarországon egy ember élete”

Nehéz egy ilyen ítélet után bármit is mondani, ezért nem is nyilatkoztam az ítélethirdetés után senkinek. Ennyit ér Magyarországon egy ember élete, ott is maradhattam volna

– ezt mondta Koscsó Richárd lapunknak azután, hogy a munkaügyi bíróság hárommillió forintot ítélt meg neki, mert leszakította a karját egy meghibásodott tésztadagasztó gép. A négygyermekes családapa teljesen összeroppant a pár nappal ezelőtti ítélethirdetés után.

A 27 éves miskolci férfi nem véletlen ennyire elkeseredett. A jövőt tervezgette, a szerelme eljegyzésére készült, amikor egy szerencsétlen mozdulat miatt tönkre ment az életük.

„Amikor a biztonsági rácsot felemelem, le kellene állnia a gépnek. Ez azonban nem történt meg. Így szóltam a karbantartóknak, akiknek mindig sürgősebb dolguk volt. Reggel kilenc lehetett, egy pék tanulót vettem magam mellé. Csináltuk a dolgunkat, egyszer csak láttam, hogy üres a gép, de van a tetején egy kis tészta. Azt belöktem egy kaparóval a gépbe. Ki akartam kapcsolni a szerkezetet, a gép felett nyúltam a gombhoz, de berántotta az ujjamat, majd a kezemet. Kiabáltam a tanulófiúnak, hogy nyomja ki a gombot, de ő csak állt lemerevedve, sokkot kapott. Láttam, hogy a gép kicsavarta a kezem, láttam a csontomat, majd azt, hogy a szerkezet alján a kezemet forgatja a szerkezet. Engem is rántott befelé, ezért ellent kellett tartanom, hogy be ne szippantson. Szabályosan kitéptem belőle a karom” – mesélte a Blikknek Richárd a 2016-os baleset után.

Richárd munkaadója a tragédia után azzal védekezett, nem tudott arról, hogy rossz a tésztagép. A szakértői vélemény azonban megállapította, hogy kiszerelték belőle azt a mechanikát, ami kikapcsolta volna vész esetén. Richárdtól azóta sem kértek bocsánatot.

 Dehogy kértek. Egyszer sem hívtak fel telefonon. Egyedül a pénzügyes hívott fel, hogy sajnálja a történteket, de ő ugye nem volt a főnököm

– mondja lapunknak.

A szerencsétlenül járt férfinek párjával együtt már négy gyermekről kell gondoskodnia. Ha nem fogtak volna össze értük a miskolciak, akkor valószínűleg már fedél sem lenne a fejük fölött.

Próbálok egyről a kettőre lépni, de borzasztóan nehéz. Jelenleg nem dolgozok, és táppénzen vagyok. Ebből kell gazdálkodnom. Amikor megkapom a táppénzt, úgy ahogy van, feladom a számlákra. Az asszony pénze marad, az ő fizetéséből élünk mind a hatan

– teszi hozzá elkeseredve. Amikor viszont arról kérdezzük, miből merít erőt, elérzékenyül. Minden rezdülésén látszik, hogy mennyire sokat jelent neki a párja féltő gondoskodása és szeretete. Meg is jegyzi nekünk az asszony, hogy a mostani bírósági ítélet mennyire igazságtalan, és csak arra volt jó, hogy feltépje az amúgy is lassan gyógyuló lelki sebeiket.

Timivel támogatjuk egymást a bajban. A családért vagyok. Ők adják a legtöbb erőt, és ők jelentik számomra a legfőbb motivációt. Tudja, próbálok nem gondolni semmire. Ha visszafelé néznék, akkor már nem lennék talpon. Csak a gyerekekre, és a páromra gondolok. És arra, hogy muszáj értük küzdeni. Az ügyvédem fellebbez a mostani bírósági döntés ellen, én nem értek ehhez. A pénzzel pedig amúgy is kitörölhetem a fenekem, mert nem adja vissza a karom. Azért lenne jó, mert tudnék belőle venni egy bionikus kart, amivel könnyebben tudnék létezni, és eltartani a családomat.

Kiemelt kép: Thinkstock

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik