A különös térkép első változatát 1893-ban nyomtatták ki. Ábrázolása a bibliai mintát veszi alapul. A lapos és szögletes bolygó szélén ugyanis angyalok őrködnek, azt, hogy a világ végén pedig nem folyik le az óceán, egyfajta homorú tál elképzeléssel oldja meg. Azt nem igazán magyarázza a térkép, hogy így Afrika déli része, Ausztrália és Dél-Amerika eszerint az elmélet szerint szintén víz alá kerülnének, holott a valóságban ez nincs így.
A térképet Orlando Ferguson készítette, aki soha nem hitte el a csillagászat legújabb tanait, és a 16. századtól érvénybe lépő heliocentrikus – Nap-központú világképet.
Az Egyesült Államokban pl. a Missouri Zsinat tagjai még 1870 és 1920 között is széles körben oktatták a Földközpontú csillagászatot, és becsmérelték a kopernikuszi hagyományt.
Észak-Amerikában azóta is fel-fel bukkannak egyházi körökben önjelölt “csillagászok”, akik évszázadokkal ezelőtti tanokat hirdetnek. A legnevezetesebb közülük Walter van der Kamp iskolamester volt, akinek tanítványai külön társaságot – a Tychoniant – alapították a földközpontúság és a bolygónkat körülvevő láthatatlan szférák tanainak védelmére.
