Nem illiberális, inkább beteg ez a demokrácia

Az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz

– mondta Orbán Viktor 2014 júliusában a Bálványosi Szabadegyetemen. A miniszterelnök beszéde Tusnádfürdőn mindig jelzést ad arra nézve, hogy Orbán és a Fidesz milyen irányt szab a kormányzásban, és ez akkor sem volt másképp. Az azóta eltelt három és fél évben számos intézkedést hozott a kormányzat az illiberalizmus szellemében, és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben irányt váltana. Sőt mintha a modell egyre népszerűbb lenne a régióban.

A többség zsarnoksága

De valóban illiberális demokrácia jött-e létre Magyarországon, Horvátországban, Lengyelországban és Szerbiában az utóbbi években? Egy 2017 decemberében Zágrábban megrendezett konferencia résztvevői (különféle civil szervezetek, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért) szerint nem egészen.

Az illiberális demokrácia fogalma az 1990-es években keletkezett, amikor Fareeed Zakaria egy írásában úgy fogalmazta meg, hogy ezek az országok következetesen figyelmen kívül hagyják a hatalom alkotmányos korlátait és megfosztják az állampolgáraikat az alapvető jogoktól és szabadságoktól. Ennek értelmében Orbán Viktor kijelentése, miszerint az illiberális állam nem tagadja a szabadságot, ellentmondásos, ráadásul ő konzekvensen a konzervatív demokrácia szinonimájaként használja.

A zágrábi konferenciahoz készült, magyarul is megjelent tanulmány szerzői inkább úgy gondolják, hogy mind Magyarország, mind a többi érintett ország esetében inkább a „beteg demokrácia” és az „illiberális kormány” vagy „illiberális hatóság” kifejezések használata lenne a megfelelő, mert az illiberális kormányok azok, amelyek egy korábban sikeres – vagy a rendszerváltás után sikeresnek induló – demokratikus országot beteg demokráciává változtatnak.

A beteg demokráciákkal való szembenállás Európában című tanulmány szerint az illiberális kormányok a következőképpen alakítják át az államot:

• a többség zsarnoksága: manipulálják a jogalkotási normákat, akadályozzák az intézmények működését, és a demokrácia pilléreinek függetlenségét fenyegetik,
• kevesebb kézben összpontosuló hatalom: manipulálják a jogállamiság elvét, leszűkítik a felelősségre vonhatóság körét, és veszélyeztetik a fékek és ellensúlyok rendszerét,
• a demokratikus tér leszűkítése: a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága elleni támadások korlátozzák a közéletben való részvételt,
• a történelem és a kultúra újraírása: a revizionizmus kihat az oktatásra, a művészi kifejezésre és a kulturális jogokra,
• a félelem kivetítése: megsokszorozza a társadalmi feszültségeket és a kisebbségek marginalizációjához vezet.

A választások mesterei

A konferencia előadói között ott volt Vesna Pusić is, aki 2012 és 2016 között Horvátország külügyminisztere volt, így többször láthatta testközelből Orbán Viktor illiberális kormányának működését. E-mailes megkeresésünk után Pusić hosszasan sorolta, hogy mi a probléma az illiberális vagy beteg demokráciákkal. Mint írta: a demokráciát mint módszert, illetve a liberalizmust mint értékrendszert csak a késő 19. században kapcsolták össze. Azóta a legkívánatosabb politikai rendszer fogalma lett.

A tekintélyelvű populista politikusok rájöttek arra, hogy ha elválasztják a demokráciát a liberalizmustól, akkor legitimizálni tudják hatalmukat, és ennek a felelősségét rá tudják tolni a választókra.

Ugyanakkor Pusić szerint a legtöbb ember már így is a demokrácia egyszerűsített verzióját tapasztalja meg, mert azok, akik megnyerik a választásokat, bármit megtehetnek.

A tekintélyelvű populisták populisták mesterei a választások megnyerésének, ugyanis a nacionalizmust, az idegengyűlöletet, a menekültektől való félelmet, az osztályharcot, a hazai és külföldi ellenfeleket arra használják, hogy támogatást szerezzenek.

Erre Magyarországon is számos példa akad. Nem is kell messzebb menni a nemrég befejeződött Soros György-ellenes nemzeti konzultációnál, amely egyszerre támadta  a menekülteket, a magyar származású amerikai milliárdost és a Soros alapítványai által támogatott civil szervezeteket. A kormány által generált gyűlölethullámnak köszönhetően már a mindenszentek alkalmából a temetőbe látogatókra is kihívták a rendőrséget, mondván, lehet, hogy bevándorlók.

A választások megnyerése után az illiberális kormányok egyre szűkítik a képviseleti demokráciát, csökkentik a parlament jogköreit és a bíróságok függetlenségét, a biztonságra hivatkozva már nem tekintik politikai értéknek a szabadságot, valamint aktívan részt vesznek más pártok tönkretételében.

Létrejön a választható tekintélyelvűség: vannak ugyan választások, de nem cserélődik le a kormányzó elit.

Éltanulókból bukott diákok

Pedig ennek nem lett volna muszáj így alakulnia.

Az egypártrendszer megszűnése utáni első évtizedben (…) Magyarország, Csehország és Lengyelország a felvilágosult, liberális-demokratikus Európa követőjévé vált. A nép igényelte a szabadságot,

– véli Vesna Pusić. Hozzátette azonban, hogy a régi rezsimekből nemcsak a szabadság hiányzott, hanem a nemzeti identitás kifejezése is, valamint nagyon gyenge volt a demokratikus politikai kultúra, amelynek a feltételei a régi demokráciákban évszázadok alatt alakultak ki.

Szintén nagy problémát jelentett a biztonság és az instabilitás, erre pedig a tekintélyelvűség egy, a kelet-európai politikai kultúrában jól ismert receptnek számít.

Az eredetileg szociológus Pusić úgy véli, hogy az összes kelet-közép-európai, korábban egypártrendszerű ország előbb-utóbb át fog haladni az illiberalizmus szakaszán.

Horvátország jelen pillanatban úton van ahhoz, hogy beteg demokráciává váljon. A kérdés az, hogy ebből a szakaszból sikerül-e erősebb, fejlettebb demokráciaként kiemelkednünk vagy olyan társadalommá válunk, ahol a bigottság, a kirekesztés, a sovinizmus és a diszkrimináció a norma?

Nem szabad meghajolni

A beteg demokráciák egyik fontos jellemzője, hogy létrejön a többség terrorja és csökkennek a különféle (etnikai, politikai, oktatási) kisebbségek jogai és ez ellen nem könnyű harcolni. Bár nem lehetetlen.

Az illiberalizmus melegágya a hanyag állampolgári részvétel,

mondja Vesna Pusić és így gondolták a horvát civilek is, akik 2016 januárjában, az új kormány beiktatását követő első napon tüntetést szerveztek a zágrábi Szent Márk térre „A véleménynyilvánítás szabadságának halála” ellen, a fasizmussal kapcsolatos revizionista álláspontjáról ismert Zlatko Hasanbegović szélsőjobboldali kulturális miniszter eltávolítását követelve. (A megbízatása 2016. őszig tartott, miután előrehozott választásokat tartottak, igaz, azt újra a pártja, a jobboldali HDZ nyerte meg.)

Júliusig a horvát civil társadalom legalább húsz különféle tiltakozást rendezett, például azért, hogy a kormány ne fogadjon el egy rendeletet fogadjon el, amely lényegesen csökkenti a civil társadalom fejlesztését szolgáló nemzeti alapítvány 2016. évi bevételét. Az is tiltakozást váltott ki, hogy megszüntették a Montirani proces szatirikus televízióműsort, a kormány sorozatos támadást indított a média és az újságírók ellene, átvette a HRT televíziót, és ezzel egyidejűleg tömegesen bocsátotta el annak munkatársait. Egyes horvát újságírók halálos fenyegetéseket is kaptak.

Azt Pusić is elismeri, hogy

szükség van bizonyos fokú bátorságra, nem csak ahhoz, hogy az ember szembe szálljon a rendszerrel, hanem ahhoz is, hogy ne hajoljon meg a társadalmi nyomás alatt és felvállalja a kisebbség hangját.

A volt külügyminiszter abból a szempontból optimista, hogy az illiberalizmus csak átmeneti állapot, de ez az az átmenet egy átlagember szempontjából igen hosszú is lehet, így még időben szembe kell szállni vele.

Kiemelt kép: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás