Tudomány

Azonosíthatták a Mikulás medencecsontját

A Mikulás, pontosabban az ő mesebeli alakját ihlető figura nagyon is valós történelmi személy volt: a IV. század elején élt Szent Miklós, Myra püspöke. Szoros kapcsolat fűzte a gyermekekhez, számos csodát tett, kedves volt, szerény és nagylelkű, már életében szentként tisztelték – ebből alakul ki a nagyszakállú mítosza.

A püspök 343-ban hunyt el a mai Törökország területén, maradványait a XI. században helyezték el az olaszországi Bariban egy templom kriptájában.

Ennyi ereklye nem létezhet

Halála után tisztelete egy csapásra elterjedt a keresztény világban. Sorra épültek a neki ajánlott templomok, és mint ahogy ez főleg „népszerű” szentek esetén lenni szokott, mindenki az ő valamely ereklyéjére áhítozott.

Olyannyira, hogy ma már annyi helyen őriznek Miklós ereklyéiből, hogy az már gyanús: vajon melyek származhatnak valóban tőle? A kétkedés még megalapozottabb ha tudjuk, a középkorban évszázadokon keresztül virágzott az ereklyék hamisítása, a papok, szerzetesek akár jóhiszeműen, akár a csalás részeseként helyezték el templomaikban.

Nyilvánvalóan rangot adott a helynek, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a széles körben kedvelt szentek vonzották a zarándokokat, ami ugye jelentős bevételi forrás is volt.

Biztató eredmény

Az Oxfordi Egyetem kutatói most a modern technika segítségével próbáltak tiszta vizet önteni a pohárba, elsőként egy Szent Miklósnak tulajdonított medencecsont töredékét vetették alá komolyabb vizsgálatnak. Csak hogy lássuk, mekkora a kavalkád: e darab utolsó beazonosítható otthona Franciaországban volt, de jelenleg az Illinois államban élő Dennis O’Neill atya tulajdona.

Különlegességét pedig az adja, hogy a Bariban, Miklós hivatalos nyughelyén őrzött maradványoknál a medence hiányos. A radiokarbonos vizsgálat pedig bebizonyította: a lelet valóban a szent korából származik.

Azt tehát még nem tudjuk, hogy valóban a Mikulás medencecsontjához van-e szerencsénk, de az ő idejéből, ez biztos. És fontos is, mert sok neki tulajdonított ereklyéről kiderült: későbbi „hamisítvány”.

A történet itt nem ér véget. Tom Higham professzor, a vizsgálatot vezető központ vezetője elmondta, DNS-teszteknek vetik alá az egy korból származó maradványokat. A cél meghatározni,melyek származnak ugyanazon személytől, illetve van-e hasonlóság köztük és a Bariban őrzött maradványok között.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik