A klímaváltozás ma már nemcsak tudományos konszenzuson alapuló tény, de bárki a saját szemével láthatja, sőt bőrén érezheti: csak a közelmúltból gondoljunk az Egyesült Államokban pusztító hurrikánokra, az idei hazai nyárra, vagy az épp magunk mögött hagyott szeptemberi időjárására.
Az ok köztudottan a Földet „buborékként” körbevevő üvegházhatású gázokban keresendő, az elnevezés sokat mondó. Tényleg ugyanúgy működnek, mint egy üvegház: a felszínről visszaverődő napenergiát nem engedik az űrbe távozni, egy részét visszasugározzák a földre. A fő „bűnös” pedig óriási mennyisége okán a szén-dioxid.
Üvegházgázok nélkül az élet ma ismert formájában nem létezne, bolygónk fagyos hólabdaként keringene a Nap körül. A baj azzal van, hogy a fosszilis energiahordozók elégetésével soha nem látott sebességgel és nagy mértékben nő a légköri CO2 mennyisége, ezzel a felmelegedés.
De ne szaladjunk előre, van időnk megállítani a folyamatot, de legalábbis a legkomolyabb forgatókönyvet elkerülhetjük. Csak el kellene kezdeni tenni érte.
A metán 28-szor durvább
Köztudott, globális szinten milyen erőfeszítések történnek a széndioxid-kibocsátás mérséklésére, miközben az „átlag ember” kevés ismerettel rendelkezik egy sokkal agresszívabb üvegházhatású gázról, a metánról.
Pedig 28-szor erősebb üvegházhatást okoz, és jelenleg ez adja az emberi eredetű üvegházhatás 17 százalékát. Erősebb, agresszívabb, hatékonyabb?
Nem a legjobb megfogalmazás, de azt mondhatjuk: hatékonyabb. Egész pontosan arról van szó, hogy azonos tömegű metán 100 év távlatában 28-szor akkora melegedést okoz, mint a szén-dioxid. A most kibocsátott metán hatása ezer év múlva viszont szinte már elhanyagolható
– mondja a 24.hu-nak Dr. Haszpra László, az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos tanácsadója, az ELTE címzetes egyetemi tanára.
Hosszú távon kémiailag lebomlik, a légkör oxidatív folyamatainak köszönhetően CO2 válik belőle. Még mindig a kisebbik rossz.
Kérődzők szellentése
A metán természetes forrásból és emberi tevékenység által jut a légkörbe, utóbbi felelős a kibocsátás kétharmad részéért. Eredete nagyrészt a szerves anyag bomlása:
- Egyik legfontosabb fosszilis energiaforrásunk, a földgáz átlagosan 97 százalékban metánból áll, ősi szervezetek bomlásának eredményeként hatalmas mennyiségben csapdázódott a föld alatt.
- Az elhullott növényi, állati részek oxigénmentes környezetben történő bomlása metántermeléssel jár, bármikor megfigyelhetjük tavak, folyók, mocsarak, tengerek fenekéről fel-feltörő buborékok formájában.
- Egyes állatok emésztőrendszerében nagy mennyiségben keletkezik, ilyenek a kérődzők és például a termeszek. Utóbbiak apró állatok, de óriási tömeget képviselnek, az élő szervezetek közül a legfontosabb kibocsátók közé tartoznak.
Fentiek alapján jön a képbe az emberi tevékenység, amely mondhatni koncentrálja és felerősíti a metánképződést. Ilyen a hulladék- és szennyvízkezelés, a gázszállítás során gyakori szivárgások, fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a vízzel elárasztott, országnyi méretű rizsföldek, illetve az igényeink kielégítésére tartott kérődző állatok a kecskén, birkán keresztül a szarvasmarháig.
Nehéz elképzelni, de az ember számlájára írható metán körülbelül 25 százaléka ezen haszonállatok bélrendszeréből kerül a légkörbe. Az emésztőrendszerükben élő, a tápanyag feldolgozását segítő baktériumok termelik
– erősíti meg a professzor.
Öngerjesztő folyamattá válhat
És van még egy ijesztő tény, amiről a közelmúltban úgy írtunk: Földanya türelme is véges, már el is kezdte büntetni az emberiséget. Szárazföldjeink területének 20 százalékán, 30 millió négyzetkilométeren állandóan fagyott a talaj, ez az úgynevezett permafroszt.
Jókora mennyiségű metán van itt a jég csapdájában,
eddig kétmillió négyzetkilométer már felolvadt, 2100-ig összesen 10 millió négyzetkilométerrel számolhatunk.A rossz hír az, hogy ez már annak az öngerjesztő folyamatnak a kezdete, amire a tudósok régóta figyelmeztetnek.
A „jó hír”, hogy a permafrosztból várhatóan kiszabaduló metán még mindig nem meghatározó az emberi tevékenységgel kikerülő mennyiséghez.
Most még nem késő
Mit tehetünk? Az első és legfontosabb nyilvánvalóan az üvegházgázok kibocsátásának drasztikus csökkentésével mérsékelni a felmelegedést. Hatékony technikai megoldásokkal ki kell szűrni a szennyvíz- és hulladékkezelés során keletkezett gázokat, meg kell szüntetni a földgázvezetékek szivárgását, veszteségeit.
De mi lesz a mezőgazdasággal? Enni kell, ráadásul évről-évre több embert kell etetni.
Ezt a kérdést is a tudománynak kell megoldania. Haszpra László elmondta, komoly kutatások folynak, hogyan lehet a rizstermesztést a termésátlag csökkenése nélkül úgy megoldani, hogy ne kelljen hozzá elárasztani a földeket.
A metán esetén is igaz, amit cikkünk elején írtunk: időnk és eszközeink is vannak a klímaváltozás mérséklésére, de záros határidőn belül el kell kezdeni cselekedni.
(Kiemelt fotó: Christof Stache/AFP)