Kultúra

Süt a nap, kék az ég, az anorexiád hipp-hopp meggyógyul

Nagyon kellene beszélnünk a táplálkozási zavarokról. Beszélünk, persze, de nem eleget, és nem túl jól: az óvatoskodás és pozitív kommunikáció nem tűnik úgy, hogy segít. Mert bár rengeteg és rengetegféle üzenet ömlik ránk a témában – mintha a test külleménél semmi nem lenne fontosabb – rendszer és megértés híján csak káosz az eredmény.

Egyszerre, ráadásul közel azonos hangerővel egymás mellett folyik a csapból a politikai korrektség mázába vont

  • „fogadd el magad”, miközben máshonnan az folyik, hogy
  • „a kövér ember igénytelen”, de jól megfér mellette (nagy)szüleink
  • „száz kiló alatt nincs férfi” tanítása. Aztán ott van az, hogy
  • „a nőn legyen mit fogni”, továbbá
  • „a kutyák játszanak csontokkal”, külön fejezetet szentelhetnénk az
  • apatest és a
  • love handle irányzatnak, miközben
  • tetszőleges két hete szült celebanyuka máris visszanyerte alakját. A tíz közüli testzsírszázalékra szárított
  • fitneszmodellek és a thigh gap, valamint
  • Kim Kardashian internettörő feneke további alkalmakat kínál a frusztrációra, és akkor
  • a lekövérezett Palvin Barbi,
  • csontkollekciónak csúfolt topmodellek,
  • „a túl izmos nő nem szép” és az
  • „izomagyú állat” típusú üzenetek már igazán csak hab a tortán.

Ami, persze, cukor-, liszt-, tej-, és mindenmentes.

Fotó: Netflix

Ebbe a generális káoszba érkezett a Netflix sajátmárkás filmjeinek egyik legújabbika, a To The Bone, hogy az anorexia, bulimia és egyéb táplálkozási zavarok érzékeny témájában mondjon valami újat és erőst. Világos a Netflix iránya, amire ez a film is illeszkedik: tematizálni olyan témákat, amelyek a fejlett világ tinédzsereit és fiatal felnőttjeit tömegesen érintik, mégis, viszonylag tabunak számítanak, vagy legalábbis nem nagyon boldogul velük az úgynevezett közbeszéd.

Nincs értelme azon gondolkodni, mi lett volna, ha nem hal meg a lány
A Tizenhárom okom volt rá című sorozat aktuálisabb nem is lehetne. Egy öngyilkos lány okait ismerhetjük meg, tele miértekkel. Kritika.

A 13 Reasons Why című sorozatnak is efféle céljai vannak a kisiskolás kortól a huszonéves korig jelen lévő iskolai zaklatás témájában, ami szintén kétségkívül az egyik súlyos probléma, amivel a tizen-huszonévesek szemben találják magukat – ahogy a táplálkozási és testképzavarok, amivel kapcsolatban a To The Bone akar mondani egyet s mást. Legalábbis ez a látszat elsőre, és a stáb legalább két fontos tagjának személyes érintettsége – a főszereplő Lily Collins és az író-rendező Marti Noxon is küzdött táplálkozási zavarral – is azt sugallja, a film választ ad majd néhány olyan kérdésre, amelyet fel sem mertünk tenni korábban.

Ezzel együtt egy rövidke kutatómunka révén több kézzelfogható információhoz jutottam a témában, mint az egész filmből együttvéve. Kezdjük például azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államokban minden egyes órában meghal egy ember valamilyen táplálkozási zavar közvetlen következményeként. Ezen halálesetek legnagyobb része szívleállás vagy öngyilkosság révén következik be, továbbá ezzel az aránnyal a táplálkozási zavarok a leghalálosabb kimenetelű mentális betegségnek számítanak. Vegyük csupán ezt a három gondolatot, és máris érezzük az események súlyát – amit, sajnos, a filmet látva nem mondhatunk el.

Fotó: Netflix

A film – melyet a Sundance fesztiválos bemutató után vásárolt meg a Netflix – főszereplője Ellen, a húszéves, karcos humorú, szókimondó grafikuslány, aki hiába jár egyik spéci intézményből a másikba, hogy ott majd felhizlalják és meggyógyítják, többnyire még soványabban hagyja el a helyet, mint ahogy odament, anorexiája nemhogy nem javul, de egyre romlik. Még egyszer nekifutva a gyógyulásnak, nevelőanyja közbenjárására bekerül egy nagy hírű bentlakásos intézménybe, ahol a vezető terapeutának, úgy hírlik, egészen különleges módszerei vannak arra, hogy összerántsa az evészavaros fiatalokat. Hogy pontosan miért olyan speciálisak ezek a módszerek, az azonban sajnos rejtély marad, ahogy az is, hogy Ellen miért lett beteg, és miért nem képes jobban lenni. A film felveti ezt a nagyon fontos témát, jó alaposan elő is készíti, hogy aztán a puskaport nemhogy ne lője el, de langyos, illatos vízbe keverve nem túl nagy lendülettel leengedje a lefolyón.

Mindenből fel-felvillan egy töredék, a főhős múltjából a soha jelen nem lévő, munkamániás apával és anyagias új nejével, az Ellen tinikorában leszbikusként előbújt anyával, és egy lánnyal, aki annyira rajongott Ellen rajzaiért, hogy az már beteges. A terápiás központ többi lakójának történetéből ugyanígy csak villanásnyi ízelítőket kapunk, ami pont arra elég, hogy a felszínes nézőben felerősítse a sztereotípiát, hogy ezek a srácok hisztis gyerekek, akik igazából csak jó dolgukban nem tudván, hogy mihez kezdjenek, pont ezt a „betegséget” találták ki maguknak.

Hiába a kétségkívül sikerült alakítások, szinte semmit nem tudunk meg az evészavarok valódi arcáról: a betegség horrorjáról, amivel a beteg testét-lelkét lerombolja egy babonás butasággá silányított jelenet hivatott mesélni, a miértekről néhány homályos félmondat gyerekkori zaklatás és maximalizmus témában, a gyógyulás lassú, nehézkes, kínlódó természetéből meg éppenséggel annyit látni, hogy a Keanu Reeves alakította terapeuta nagy bölcsességeket mond az élet küzdelmes, de magától értetődő szépségéről, miközben a ház egyetlen hímnemű betege személyes sármjával járul hozzá a gyógyuláshoz. Arról, hogy milyen brutálisan nehéz árnyékharc megküzdeni bármilyen mentális betegség láthatatlan démonjaival, gyakorlatilag semmi nem derül ki, egy kissé bizarr anya-lánya jelenet és egy súlytalan látomás hivatott feloldani az egész, évek óta húzódó konfliktust.

Persze az üzenet világos, szinte túlságosan is: amint meglátod az életben az értéket, nem akarod majd szép csendesen elsorvasztani magad. De ha a képeslapbölcsességekké silányított „mosolyogj, kék az ég” típusú pozitív üzenetek egy csapásra begyógyítanák az emberek lelki sebeit, akkor ma, a naplementés-idézetes Facebook-képek korában már rég megszűnt volna minden mentális betegség.

A To The Bone a Netflixen már elérhető, és látókörszélesítés céljából nyugodtan nézhető is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik