Bemutatok valamit, ami segít megváltoztatni a világot, legalább egy kicsit
– így vezette fel Juan Mata, a Manchester United focistája augusztus elején a szegénység elleni kezdeményezését.
A spanyol játékos felajánlotta a mindenkori fizetése egy százalékát a jótékony célra, ami önmagában sem kevés: jelenleg évi hétmillió fontot keres, aminek az egy százaléka hetvenezer font, azaz mintegy 22 millió forint.
Sőt, amint Players’ Tribune-nek írta, a hosszabb távú cél a teljes fociipar bevételének egy százalékát elkülöníteni a gyerekek foci általi megsegítésére.
A 29 éves játékos nyáron, egy indiai utazáson szembesült a döbbenetes szegénységgel:
Ellátogattunk egy szlömbe nem messze Mumbai központjától, és még felfogni is nehéz volt elsőre, milyen mértékű ott a szegénység. Egyetlen gyereknek sem lenne szabad így élnie.
Innen indult minden, beszélgetni kezdtek, majd fociztak, „nevetéssel és a játékkal kommunikáltunk, ha mosolyogtam, mosolyogtak, ha futottam, futottak”.
Elsőként a Bayern München világbajnok védője, Mats Hummels csatlakozott a kezdeményezéshez. „Többet kell tennünk, hogy a futball egyre növekvő bevételeiből komolyabb célokra is jusson – mondta a 28 éves játékos. –Hidat építhetünk a foci és a társadalom közé, és a részese akarok lenni ennek.”
Első lépésként Mata egy „Common Goal kezdő XI”-et képzelt el, 11 játékost, akik mind felajánlják a fizetésük egy százalékát, Hummelst pedig „tökéletes csapattársnak” nevezte.
Tégy jót, de ne beszélj róla
Mata mozgalmát nagyon jó kezdeményezésnek tartja a 31-szeres magyar válogatott Tőzsér Dániel is, aki maga is rendszeresen utal havonta egy fix összeget jótékony célra. Ugyanakkor szerinte nem feltétlenül jó erőltetni, hogy más játékosok csatlakozzanak, azt mondja, úgy az igazi, ha mindenki a saját lelkiismerete szerint jótékonykodik.
Nálunk tehát nem érvényes a régi PR-mondás: tégy jót, és beszélj róla. Szabados Gábor sportközgazdász – aki szintén ismer rendszeresen jótékonykodó magyar focistákat – úgy gondolja, itthon azért nem beszélnek erről, mert a játékosok magas fizetését mindig a teljesítményhez viszonyítja a közönség, így az egész témának eleve rossz mellékíze van.
Ha beszélnék a jótékonykodásomról, rögtön szóba kerülne, hogy mekkora fizetésből teszem ezt, és megint ott tartanánk, hogy megérdemlek-e ennyit
– idézett egy korábbi válogatott játékost a közgazdász.
Mindenesetre Magyarországon mérhető súlya lehetne, ha minden csapatból néhány játékos elvállalna egy hasonló kezdeményezést – illetve valószínűleg van is, csak hát nem szívesen beszélnek róla. Mindezt az is alátámasztja, hogy a legszegényebb NB I-es csapat, a Balmazújváros legjobbja több mint 25 millió forintot keres évente.
Tömegeken lehetne segíteni
Szabados kulcskérdésnek tartja, hogy Mata kezdeményezése mennyire marad spontán, vagy mennyire lesz szervezett, hosszú távra szóló:
Nagyon sok hasonló magánkezdeményezés volt, mint a Live Aid koncertek Afrika megsegítésére, de ennyire konkrét, szervezett mozgalom talán még nem indult. Ha továbbra is ezen az úton halad, akkor nagyon komoly támogatást jelenthet a későbbiekben.
A folytatást illetően azért szkeptikus picit a közgazdász, mert Mata mozgalmának lehet egy PR-vonatkozása is, amennyiben a rengeteget kereső focisták komoly támadásoknak vannak kitéve, és ezek jól kivédhetőek így.
Ha viszont tartós marad a mozgalom, óriási segítséget fog jelenteni, akkor is, ha csak néhány játékos csatlakozik minden Premier League-csapatból: „Az Unicef számításai szerint csupán néhány dollár kell, hogy egy gyerek naponta jóllakhasson. Egy ilyen kezdeményezés tízezreken segíthet. Ha Mata keresetét százzal megszorzom, máris óriási összegről beszélünk, és az még csak négy-öt csapat kerete.”
Valóban, csak a PL 20 csapata mintegy kétmilliárd fontot költ fizetésekre évente. Ha tehát sokan csatlakoznak, a berlini központú Streetfootballworld közalapítvány rengeteg pénzt juttathat a vele kapcsolatban álló szervezetekhez a világ 80 országában.
És bár egyelőre csak Hummels csatlakozott, bízzunk abban, hogy ez még csak a kezdet.