Amennyiben mai felfogásunk szerint a bikini egy melltartó- és egy bugyiszerű ruhadarabból álló szett, amin kívül semmi nem takarja az adott hölgy testét, akkor bizony több ezer éves “találmányról” van szó. Az ember nem változik, őseink is tudták jól, mennyire vonzza a férfiszemet a mindent látni engedő, a lényeget mégis takaró együttes.
Inkább az az érdekes,
Merthogy ez volt a kezdetektől egészen 1946. július 5-éig, amikor Louis Réard bemutatta az általa tervezett bikinit, a kétrészes fürdőruhát. Anyagtakarékos volt, ugyanakkor óriási balhék kerekedtek körülötte világszerte.
Mégis ez volt a pont, ahonnan már nem volt visszaút. A bikini lassan polgárjogot nyert, elfogadott lett a tisztes polgárok, anyák, apák, lányok, asszonyok körében.
Sportolók és ledér nők viselete
Az ókori görög és római világban nemigen beszélhetünk prüdériáról, a fürdőzés közkedvelt tevékenység volt minden társadalmi réteg körében, és a polgárok bizony anyaszült meztelenül hódoltak e kedvtelésüknek.
A mai Törökország területéről a Krisztus előtti VI. évezredből ismerünk ábrázolásokat, ahol a leopárdon lovagló istennőt a mai kétrészes fürdőruhához hasonló öltözékben ábrázolták.
Az ókori Hellászban csaknem három és félezer évesek a legrégibb urnák és cserepek, amelyeken nők szintén e hiányos öltözetben láthatók. A Római Birodalomban is így volt, festmények, mozaikok, irodalmi alkotások örökítették meg a bikini “ősét”.
Ami biztos, hogy ezt a ruhadarabot az ókorban csak az atléták és a feslett, romlott erkölcsű nők viselték, és gyaníthatóan csakis a csábítás eszköze volt. Arra ugyanis nincs bizonyíték, hogy fürdőruhaként szolgált volna.
Tetőtől talpig textilben
A középkori kemény keresztény erkölcsök alapján a nyilvános fürdőzés, a nők nyak alatti magamutogatása nyilván szóba sem jöhetett, de az újkorból, a XVII-XVIII. századból ismert első valódi fürdőruhákkal szemben is nagyon komoly követelményeket állított a “közízlés”:
- Az uraknak csakis hosszú szárú alsóneműben és mellényben illett vízbe mártózniuk.
- A hölgyeknek olyan – természetesen tetőtől talpig takaró – ruhában kellett megjelenniük, ami vizesen is elrejtette testük alakját.
A XX. század elejéig a férfi fürdőruháknak csak a szára rövidült az elfogadott “divat” szerint, a női viszont módosult. Na nem abban, hogy többet engedett látni, hanem kényelmi szempontokból: az 1800-as években már felvehettek a naptól és a férfiszemektől óvó, alakjukat vizesen sem sejtető hosszú felsőrészt és hosszú nadrágot.
Nagyon komolyan vették: Annette Kellermann ausztrál úszónőt például 1907-ben azért sújtotta a törvény szigora, mert az Egyesült Államokban fedetlen karral és vállal fürdőzött.
Aztán a divat lassan maga alá gyűrte a prüdériát. Az 1920-as, 30-as években jókora közfelháborodás ellenére a nők lába már combközépig fedetlen volt, és A II. világháború során az anyaghiány, a takarékosság okán az Egyesült Államokban megjelentek az első kétrészes holmik. Az igazi áttörést viszont 1946-ban érték el Európában.
A háború utáni eufóriában már Jacques Heim is előállt egy kisebb méretű darabokból álló kollekcióval, amit méretére utalva atomnak nevezett el. Erre utalt Louis Réard, amikor saját kreációját úgy reklámozta, még az atomnál is kisebb.
Ez volt a bikini, ami 1946. július 5-én debütált. Réard mérnök volt, a háború után édesanyja fehérnemű üzletében dolgozott, itt álmodta meg és hozta létre a bikinit, ami épp csak a lényeget fedte, a szövetdarabokat pedig zsinórok kötötték össze. Így:
A társadalom fogadtatását két tény kiválóan példázza:
- A bemutatóhoz Réard egyetlen nőt, a Casino de Paris híres táncosnőjét, Micheline Bernardinit tudta leszerződtetni.
- Micheline a következő napokban 50 ezer férfitól kapott rajongói leveleket.
Botrány, felháborodás, tiltás kísérte a bikini kezdeti éveit, Hollywood, a szexszimbólum Ursula Andress és James Bond kellett hozzá, hogy 1960-tól mind a filmvásznon, mind a strandokon egyre-másra jelenjenek meg a bikinis nők.
No, és az atom. A hidegháború hajnalán a nyugati világ szinte eufóriában érezte magát az atomfölény birtokában, az Egyesült Államok pedig Nagaszaki után csaknem egy évvel legyártott újabb három atombombát.
Ezeket hatalmas cécót csapva, újságírók hadának jelenlétében robbantott fel a Csendes-óceán közepén a Bikini-atollnál – az elsőt ’46. július 1-jén.
Erődemonstráció volt ez a javából, üzenet haza és a külföldnek, és igen sikeres. A nemzetközi közvélemény teljesen a hatása alá került, és ha Réard kisebb fürdőruhát ígért az atomnál, hát itt volt az alkalom.
