Alapelvnek tekinthető például, hogy az ellenfelet tisztelem, csalással előnyt kicsikarni nem akarok; de általános elgondolás az is, amit ennél a gyengécskén és megjegyezhetetlenül megfogalmazott ostobaságnál sokkal gyakrabban hallunk: a cél szentesíti az eszközt. A fennmaradt, szállóigévé vált eszméket a győztesek, vagy – ha úgy tetszik – a profik vélték, és tartották is magukat hozzájuk. Ezért lettek győztesek. Olyanok is a mondásaik: cinikusak, de hatékonyan használhatók.
Persze, lehet gyűjtögetni a fair play-díjakat is. A nevetség tárgyává váláshoz ez is remek eszköz. Az örök nyertesek által létrehozott Vesztesek-szoborparkban megérhet legalább egy mellszobrot.
A brazil Rodrigo Caio az időről-időre felbukkanó naivak társaságának tagjaként cselekedett. Csapata a Sao Paulo 45 ezer néző előtt játszott az állami bajnokság (Campeonato Paulista) elődöntőjének első meccsén az örök városi rivális Corinthiansszal, amikor mindenki megdöbbenésére megmentette az ellenfél legjobb csatárát a visszavágóra szóló eltiltástól.
Az amúgy olimpiai bajnok Caio ütközött a saját kapusával, a játékvezető azonban úgy látta Jô rúgta meg durván a hálóőrt, így nem habozott sárga lapot felmutatni a korábbi Manchester City futballistának.
Sokakban az a képtelenség is felmerülhetett, hogy a DNS-formában és dugóhúzó-módban műeső labdarúgók korában, akad valaki, aki még esetleg az elhagyott pénztárcát is visszaadná a gazdájának a bankjegyek eltulajdonítása nélkül.
Luiz Flavio játékvezető látványos mozdulatokkal jelezte, hogy Caionak köszönhetően annullálta a büntetést, és még meg is tapsolta az őt súlyos, párharcot befolyásoló tévedéstől megóvó védőt. Jônak az lett volna a harmadik sárga lapja, ami automatikus eltiltást vont volna maga után. A mérkőzést a Corinthians nyerte 2-0-ra.
Caio tette egy héten át ellátta témával a brazil sajtót. Gyakorlatilag mindenki megszólalt az ügyben, akinek a véleménye bármilyen szempontból is mérvadó lehet.
- A védelem közepén, Caio közvetlen társaként szereplő Maiconnak (ex-Porto) az jutott eszébe, hogy „inkább sírjon otthon az ellenfél édesanyja, mint az enyém”. Világos beszéd a célról és az eszközről.
- Rogerio Ceni, a Sao Paulo trénere gentlemannek nevezte futballistáját és „nagyszerű hozzáállás”-t emlegetett, de a később kiszivárgott információk szerint ez csak a nyilvánosságnak szólt, az öltözőben már a meccs szünetében leszidta játékosát, amiért az nem használta ki Jô eltiltatásának esélyét. Kommunikáció, cél és eszköz. Caio állítólag azt válaszolta a társak előtt, hogy azt hitte, ez a helyes.
- Jô „emberséges”-nek nevezte Caiot. Mit mondhatott volna mást.
- A válogatott szövetségi kapitánya, Tite „méltóságteljes”-nek értékelte Caio gesztusát, míg a Brazil Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságának feje, Marcos Marinho úr azt hangsúlyozta, hogy mára már a bírók becsapására irányuló trükkök aláássák a futballshow-t, az ilyen attitűd vezethet jó irányba.
Eztán következhetett a tanulságok levonására leginkább alkalmas momentum. A hálás játékvezetői kar keze mindenhova elér, pláne asszisztensi zászlórúddal megtoldva. És ha már így van, pont jól hónaljon csiklandozhatja a sorsot, hogy teli szájjal kacaghasson a nyomorult fair play királyon. Az ütődöttek szeme fényén, az amatőrön, aki nemhogy nem profi, de pláne nem győztes.
Az 1-1-re végződő visszavágón Jô szerezte csapata gólját. Ez talán már önmagában is elég lehetne. De ráadásul lesről talált be. Meg sem fordul a fejében, hogy jelezze ezt, sem másnak, hogy visszavonja a találatot. Csak a miheztartás végett.
