Márk gyermek lehetett még Jézus elfogása és megfeszítése idején, feltehetően özvegy édesanyjával élt Jeruzsálemben, aki hajlékát a korai keresztények rendelkezésére bocsátotta. Nagyon híres ház volt ez, legalábbis egyes tudósok szerint Márk édesanyjánál volt az utolsó vacsora, és itt készültek az Apostolok a Pünkösd ünnepére is. Itt lehetett a Gecsemáné kert is, ahol Júdás árulása folytán Jézust elfogták, tanítványai elmenekültek. Márk is ott volt, feltehetően magáról írja egyes szám harmadik személyben:
Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.
Péter tolmácsa
A föltámadás után Márk anyja adott szállást Péternek, aki ezért mondhatja őt fiának. Az Apostolok Cselekedetei három néven is említi: Márknak nevezett János vagy csak János, illetve egyszerűen Márk. A pontos vizsgálatok kiderítették, nem két vagy három személyről van szó, hanem mint ahogy a Simon-Péter vagy a Saul-Pál esetében, itt is kettős névvel állunk szemben. Márk három apostolnak is segítőtársa volt, Barnabásnak, Pálnak és Péternek.
A hagyomány Márkot az alexandriai egyház alapítójaként és vértanújaként tiszteli, ő volt a város első püspöke, valószínűleg Traianus császár idejében halt meg hite megvallásáért. Maradványait velencei kereskedők mentették az arab hódítás elől városukba 828-ban, ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje – ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április 25-én üli meg.
Eső mosta el a máglyát
Szent Márk alázatosságáról mondják, a hüvelykujját is levágta, nehogy emberi vélemény alapján alkalmas legyen a papi rendre. Ám Isten rendelkezése és Szent Péter tekintélye mégis erősebb volt, így vállalta el Alexandria püspöki székét. Itt vált vértanúvá.
…a tengerparti sziklákon egy templomot emelt egy Bucculinak nevezett helyen, és a hívőket megsokasodva találta ott. A szentélyek papjai megkísérelték elfogni őt, mikor pedig a húsvéti ünnepek alatt Szent Márk misét mondott, mindnyájan összecsődültek, és kötelet vetve a nyakába körülhurcolták a városban, mondván: »Húzzuk a bivalyt a Bucculira (vágóhíd)!« Húsa a földre mállott, vére a köveket öntözte. Ezután tömlöcbe vetették, ahol egy angyal erősítette, de maga az Úr Jézus Krisztus is meglátogatta őt és megerősítette, mondván: »Békesség neked, Márk evangélistám, ne félj, mert én veled vagyok, hogy kiszabadítsalak.« Hajnalban aztán újra kötelet vetettek nyakába és ide-oda vonszolták, kiáltozva: »Vigyétek a bivalyt a Bucculira!« S miközben így ráncigálták, hálát adott, mondván: »A te kezeidbe ajánlom lelkemet«, és e szavakkal kilehelte lelkét, Nero idejében, aki az Úr 57. éve körül kezdte meg uralkodását.
Mikor pedig a pogányok máglyára akarták vetni, hirtelen feltámadt a szél, eleredt az eső, dörgött az ég, cikáztak a villámok, úgyhogy mindenki menekülni próbált, a Szent testét pedig érintetlenül hagyták. A keresztények fogták a testet, és a templomban a legnagyobb tisztességgel eltemették
– olvassuk a Legenda Aureában.
A XIII. században készült mű Márk külsejét is leírja. E szerint orra hosszú volt, szemöldöke ívelt, szeme szép, feje kopaszodott, haja őszült már püspökként. Jó fellépésű, indulatain uralkodó férfi volt.
