Ne feledjük, a hazai mobiltelefónia nem a GSM-mel, hanem az NMT 450-es rendiszerrel indult 1990 októberében. A mobiltelefon akkor még egészen más célokat szolgált, mint ma. Leginkább azok fizettek elő rá, akik évek óta hiába vártak vezetékes telefonra, nem jutottak hozzá. A szolgáltatás magas belépési díjjal és tarifával indult, ráadásul a hívott félnek is fizetnie kellett a hívásokért, azaz mai szemmel nézve a szolgáltató mindent elkövetett azért, hogy ne legyen vonzó az előfizetés. Mindez azonban nem volt akadálya a mobiltelefon terjedésének. A tizenöt-húsz éve telefonra várók boldogan cipelték a több kilós készüléket a munkahelyről a kocsiba, a kocsiból a lakásba és feltűnő gesztikuláció közepette fogadták hívásaikat az utcán. Zsebre tenni lehetetlenség volt, de nem is akarták: a suhogó joggingnadrág és a makkos cipő mellé a ménkű nagy mobiltelefon kellett ahhoz, hogy valaki újgenerációs vállalkozónak érezze magát. „Néhány ezer ember kiváltsága” – így jellemezték sokan a helyzetet egy évvel az NMT 450 indulása után, és egészen a GSM rajtjáig nem is sokat változott a helyzet. Az előfizetők száma ugyan lassan 60 ezerre nőtt, kezdtük megszokni az utcán telefonálók látványát, de úgy gondoltuk, az átlagos magyar polgár számára elérhetetlen az utcán cseverészés luxusa.
Ebben a fázisban jelent meg, nagy vitákat követően, a GSM rendszer. Óvatos és bátor becslések előzték meg a pályáztatást, volt, aki egészen addig merészkedett, hogy az ezredfordulóra akár 200 ezer előfizetője is lehet egy ilyen szolgáltatásnak, mások azonban ezt teljes képtelenségnek minősítették. Aki azt mondta volna, hogy a hárommillió előfizető a helyes becslés, azt azonnal hozzá nem értőnek kiáltották volna ki – persze nem volt ilyen becslés még nagyságrendileg sem.
Aztán eljött 1994 tavasza, és a bűvös április elsejei határnap előtt néhány nappal mindkét nyertes szolgáltató megkezdte kereskedelmi tevékenységét. Kicsi, zsebbe tuszkolható készülék, minimális lefedettség, sok-sok újdonság – ezek jegyében teltek az első hónapok, s az előfizetők száma elkezdett növekedni mindhárom (!) mobilszolgáltatónál. Kiderült ugyanis, hogy az első időkben a sok GSM reklám az analóg 450-es rendszer malmára (is) hajtotta a vizet.
Ez a korszak is csak átmeneti volt, hiszen hamarosan az egyszámjegyű főutak és a nagyobb vidéki városok is le lettek fedve. Ettől kezdve használati cikké vált a mobiltelefon, már egyre kevesebben tekintették státusszimbólumnak, viszont egyre többen fizettek elő rá. Ezzel párhuzamosan az analóg rendszer új szerepkört talált magának: egyre inkább a vidéki vállalkozók telefonja lett, hiszen az ország jó részében még mindig csak ez működött.
Hamarosan egy új szolgáltatás kezdett futótűzként terjedni a GSM-előfizetők között: az sms-küldés. Érdekes módon nem azért, mert valamelyik szolgáltató bevezette és a másik azonnal követte példáját. Erről szó sem volt, hiszen az sms az első pillanattól kezdve lehetséges szolgáltatásként lapult az előfizetők zsebében – csak éppen eleinte a kutya sem használta. A hirtelen népszerűség nemcsak itthon, hanem az egész világon jellemző volt, igazából azóta sincs magyarázat erre a marketingfogásoktól mentes, gyors terjedésre. Az sms-forgalomból származó bevétel igen hamar tetemessé vált, és jó példája lett annak, hogy a beszéd mellett másra is hajlandók használni mobilkészüléküket az emberek – ha vonzó alkalmazást kapnak a kezükbe.
Közben megjelentek az első adatátviteli szolgáltatások is, melyek a laptop és a GSM összekapcso-lásával teremtettek lehetőséget akár a természet lágy ölén is az adatforgalomra. Nagy dolog, előtte húsz évvel még utópiának tűnhetett volna – mégsem kellett szinte senkinek. Ekkor derült ki, hogy nem is egyszerű kitalálni, minek lesz sikere a vezeték nélküli világban.
Nem jutott sokkal jobb sors a mobilinternetelérést lehetővé tévő WAP bevezetésének sem. Ahhoz, hogy ez a szolgáltatás sokoldalúan hasznos legyen, nagy mennyiségű, megbízható, naprakész tartalom kell, és ez csak foghíjasan állt rendelkezésre. Nem indult be az a pozitív spirál, ami fel tudta volna pörgetni a tartalom-előállítást és az előfizetői érdeklődést.
A készülékek is jelentős metamorfózison estek át a tíz év alatt. Korábban az volt a fontos, melyik mobilnak van igazán jó hangminősége, hogy nagyobb esélyünk legyen érteni a másik felet. Hol vagyunk már ettől! A szolgáltatások sokasága, a kijelző, az akkumulátor mind, mind fontos szempont lett.
Megjelentek a kombinált készülékek is, jól példázva a végberendezések konvergenciájának beköszöntét. Az internetet is elérő kommunikátorok, a PDA-val kombinált palmtop-telefonok már egyetlen készülékben ötvözik a korábban szeparált berendezéseket. Egyik sem lett ugyan óriási sláger, de mégis sokan szerették, szeretik ezeket a kissé nagyobb méretű, többcélú mindentudókat. Áttörést azonban ezek sem jelentettek a mobil adatátvitelben, pedig a szolgáltatók számára egyre inkább fontos kérdéssé vált, hogy ne csak az előfizetők számának a növelésével tudják gyarapítani a bevételeiket. Az átlagos beszédpercek lassan, de biztosan csökkenő tendenciája, a verseny következtében csökkenő díjak ugyanis a bevétel apadásához vezettek. Ezt pedig az adatátviteli szolgáltatások bevételével lehet ellensúlyozni.
Sokan hitték azt, hogy az alacsony átviteli sebesség miatt nem népszerűek a mobil adatátviteli szolgáltatások, a fő ok azonban nem ez volt, hanem inkább az, hogy a beszéd-összeköttetés felépítésével megvalósított adatátviteli mód – szakszóval a vonalkapcsolt adatátvitel – nagyon drágává tette például a mobil internet-elérést. Egy tipikus mobil internetes tevékenységben, például a legközelebbi ATM automata utáni érdeklődésben mindössze néhány tucat bájtnyi információ jár-kel ide-oda, mégis két-három perc beszélgetési díját kellett érte kifizetni. Ezért volt jelentős előrelépés a GPRS, a csomagkapcsolt adatátvitel bevezetése, ennek segítségével csak a forgalmazott információért kell fizetni, más tétel nem terheli az előfizető pénztárcáját. A GPRS megnyithatja az utat a mobil adatátvitel széles körű elterjedése előtt.
Időközben megjelent a következő újdonság: a telefonba épített kamera, majd az mms-küldés. Ez már teljesen más világ. Az adatforgalom az mms-ek küldésével úgy növekszik, hogy az előfizető nincs is tudatában annak, hogy adatátvitelt valósít meg.
A tízéves évforduló előtt már csak egy nagyobb fordulat maradt: az átviteli sebesség növelése. Erre előbb a HSCSD-t, legújabban az EDGE kódolást vezették be a szolgáltatók.
A történet természetesen további újdonságokkal, sikerekkel és néha sikertelenségekkel folyatódik, de most tegyük félre egy pillanatra a jövőt. Tíz gyertya ég a GSM tortáján, közel 8 millió előfizető ünnepel. Akárhogyan is lesz tovább, ez már mindenképpen nagy siker.
-LITS
