Életemben először 2014. október 10-én láttam meg a román fővárosban elhelyezkedő arénát, igaz ekkor még igen nyugis volt a helyzet, hiszen a válogatott sajtónyilvános edzését lehet megszemlélni. Ráadásul csak tizenöt percre engedtek be a nézőtérre, mi pedig alapból késtünk nyolcat.
Már akkor éreztem, hogy szombaton este pokoli lesz a hangulat. Legutóbb a Groupama Arénában, az északírek elleni találkozót láttam a helyszínen, s bár az ultramodern sportlétesítmény mesébe illő, húszezres férőhelyével nem tudja lepipálni a háromszor ekkora befogadóképességgel rendelkező bukaresti “csarnokot”. Pláne nem egy román-magyaron, vagy fordítva.
Fotó: MTI
A meccs napjának délelőttjén aztán már megbizonyosodtam róla, hogy valóban nem színházba megyek, nem mintha ne fogtam volna fel. Román busz várt minket a reggeli után a szálloda előtt, a mi magyar járművűnkről pedig leszedték a rendszámot. Biztos ami biztos alapon, hogy legyen mivel hazamennünk.
Helyi idő szerint 11 órakor jelenésünk volt egy sportcsarnokban, ahol a magyar sajtóválogatott a román média képviselőivel mérték össze erejüket. Kikaptunk 4-2-re, de jó volt a hangulat, ráadásul Razvan Burleanu, a Román Labdarúgó Szövetség elnöke is tiszteletét tette a “rangadón”.
Mindezt csak azért mertem leírni, mert az étterembe menet már minden utcasarkon rendőrautók, lovasrendőrök vártak. Naná, hogy nem minket, de azért cseppet furcsa volt, hogy valami polgárháborúban éreztem magam.
A TrollFoci könyvbemutatóját követően elindultunk – ugye a román busszal – a stadionhoz. Út közben csak a petárdákat hallottuk, pedig még mindig volt szűk három óra a kezdésig.
Személy szerint azt hittem, hogy senki nem lesz még a stadionban, de a magyar szurkolók tudnak meglepetést okozni. Még be sem léptem a nézőtérre, mikor már hallani lehetett a Hajrá Magyarország!, Ria Ria Hungária!, illetve egyéb, rigmusokat, melyek nem feltétlen tűrik a nyomdafestéket. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy hat óráig szívesen randalíroztak volna az utcákon.
Fotó: Sport24
Persze idővel el kezdtek szállingózni a hazai szimpatizánsok is, ráadásul igen nagy számban. 45 perccel a várva várt találkozó kezdete előtt érkeztek meg a melegítésre a magyar válogatott játékosai, és olyan mértékű füttyszó fogadta őket, amilyet valószínűleg csak egy román-magyaron lehet elképzelni.
A két válogatott az izmok átmozgatása után bevonult az öltözőbe, majd mikor kijött onnan a meccsről, akkor kezdődött csak a hacacáré.
A legnagyobb román ultrák rafináltan és balhézni vágyóan a magyar B-közép mellé vettek jegyeket, amire nem lett volna szükség.
Fotó: Sport24
A himnuszok alatt és után jó pár percig egymást dobálták különböző tárgyakkal, robbanószerekkel, ami nem feltétlen a futballpályára, vagy a nézőtérre való.
Addig addig háborúztak, míg a pár ezer román rendőr a hazai fanatikusokat kivezette a szektorukból, s bő három lelátónyi lett így a különbség az ultrák között.
Azért életveszélyben nem voltam, de olykor félelmetes volt. Dzsudszák góljától pedig a hideg is kirázott.
A meccs összefoglalója:
