Hétfőn számoltunk be arról, hogy a Honvéd tulajdonosa megelégelte a csapat relatív eredménytelenségét és felállította a kispadról Pietro Vierchowodot. Az olasz válogatottal 1982-ben világbajnoki címet szerző kökemény hátvéd a gianlucadimarzio.com-nak nyilatkozva értékelte a kispesti alakulat élén eltöltött rövid, 10 meccses időszakot.
„Szerény csapat ez. A Honvédnál háromezer eurós havi fizetés a plafon játékosonként, így kijelenthető, ha figyelembe vesszük, hogy az NB1 élcsapatai 8-10 ezer eurós fizetéseket biztosítanak a játékosoknak, ez meglehetősen csekély összeg. A külföldieket itt bizalmatlanul fogadják, ezért a csapaton belüli klikkesedések megnehezítették a munkát. Ráadásul az elnök nagyon ingatag jellem, nem tud sokat a futballról. Szombaton ugyan kikaptunk 4-0-ra a Debrecentől, de rögtön a meccs után azt mondta nekem, hogy elégedett és 2006 óta (azóta tulajdonos George F. Hemingway – a szerk.) még soha nem látta ilyen jól játszani a Honvédot, majd hétfőn jött a hír…” – fogalmazott mindenféle köntörfalazás nélkül Vierchowod.
Öltözői információk szerint Pietro Vierchowod kiváló játékos volt, de gyatra edző
Fotó: MTI
Ritkán teszünk ilyet, de kivételesen meg kell védenünk a magát George F. Hemingwaynek nevező, de Szabó Györgyként született tulajdonost. Ha másért nem, hát azért, mert az előd, Marco Rossi hasonló feltételekkel speciel harmadik helyre vezette a Honvédot. Megjegyezzük azt is, a bajnokságban jelenleg 2. helyen álló MTK Garami mesterrel épp ilyen szerény körülmények közt szállítja az eredményt lassan egy évtizede.
Ki kell kérjük magunknak a “tulajdonos nem sokat tud a futballról” passzust is, hiszen Szabó György úr amúgy végzett játékvezető, így ha mással nem is, a játékszabályokkal egészen biztosan tisztában van, sőt, bizton állítható, látott már futballistát akció közben testközelből nem egyszer.
Ellenben az öltözőből – és nem az elnöki szobából – származó információk szerint Vierchowodhoz hasonló dilettáns edző rég nem ült a csapat kispadján. A játékosok totális edzetlenségre, koncepciótlanságra panaszkodtak, aminek az eredménye a tabellán olvasható.
A 10 meccsből, 10 pont, 11. hely nem annyira kétségbeejtő, ellenben az elképzelés nélküli, kilátástalan játék annál inkább. De végül is mit lehet várni egy olyan edzőtől, aki a kispesti munkavállalása előtt utoljára kilenc évvel ezelőtt, 2005-ben ült a jelenleg az olasz negyedik vonalban vitézkedő Triestina kispadján.
Azóta inkább megfigyelőként osztotta az észt. Magyarországon többet nem fogja…