Páratlan és megható dokumentumot állított ki a szegedi Móra Ferenc Múzeum: egy 1956-os szabadságharcos vérrel írott segélykérő levelét. Sem a “szerzőről”, sem körülményeiről nem tudunk semmit, az üvegpalackba rejtett üzenetet 1962 májusában egy akkor hatodik osztályos diák találta meg a Tiszában Zentánál.
Azt sem tudjuk pontosan, hogyan került a zentai múzeumba, amelynek raktárában hevert évtizedekig, most tőlük kapta kölcsön a szegedi gyűjtemény. Mégis, mi történhetett? Medgyesi Konstantin történészt, muzeológust, a Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettesét kérdeztük.
“Segítség! Véremmel írok!”
Mielőtt azonban megpróbáljuk rekonstruálni az eseményeket, lássuk magát az üzenetet. Nem könnyű olvasni, a kép alatt idézzük.
1956. XI. 15. Magyarok! Segítség! Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert Magyarok vagyunk. Itt a Tisza Partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! HAZÁÉRT! Míg elmentek, megírtam ezt. Vizesüvegembe tettem. Kifogyott a töltő tollam. Segítség! Véremmel írok! Csongrádtól 3 km északra a füzesben. Magyarok! Szabadítsatok ki!
Egészen biztos, hogy fenti sorokat valaki tényleg vérrel írta, és a történész szerint hiteles az 1956. novemberi keltezés is. Valós lehet ugyanis, hogy a palackposta hat évig – 1962-es megtalálásáig – meg-megakadva hánykolódott a Tiszán, mire Csongrádtól Zentáig csorgott. Még akkor is, ha Csongrád alatt itt valószínűleg nem a várost, hanem a megyehatár országhatárral egyező szakaszát kell érteni – emeli ki Medgyesi Konstantin.
Szabadságharcosokra vadásztak a határon
’56. november 4. után a szabadságharcosok még folytatták az ellenállást ahol tudták, majd egy részük nyugat, míg mások dél felé menekültek. Sokan Pécs irányába indultak, a Mecsekben még felvették a harcot a szovjetekkel – itt írtunk a “mecseki láthatatlanok” küzdelméről, valamint a Béla vagy Vadász néven ismert Kubicza János és csoportja szerencsés szökéséről.
Mások Bács-Kiskun megyén és Szegeden keresztül igyekeztek elérni Jugoszláviát. 1956 novemberének közepétől a szovjet Vörös Hadsereg és a magyar karhatalmisták már felfedezték e mozgásokat, és a megerősített határőrizet mellett a fegyveres szabadságharcosok nyomába eredtek.
Bizonyítottan több ilyen történt, ám ezek az esetek máig az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatásának fehér foltjai, magyar levéltárakból már csak a szerencse segítségével bukkanhat fel ide vonatkozó forrás. Moszkvában talán erről is rejtőzhetnek kulcsfontosságú iratok – jegyzi meg a történész.
Talán meghalt, kivégezték…
Visszatérve a vérrel írt üzenetre, tehát egy, a határ közelében bujkáló, esetleg sebesült szabadságharcos írhatta. Talán végső elkeseredésében, talán egy kétségbeesett kiáltásként az utókornak – segítséget józan paraszti ésszel nyilván nem remélhetett.
Mint már említettük, nem tudjuk, ki volt ő, egyedül volt-e vagy sem, illetve hogy mi lett vele. Talán meghalt, kivégezték, de az is lehet, sikerült átjutnia Jugoszláviába. Esetleg ma is él. Medgyesi Konstantin reméli, hogy a kiállítás és a sajtóhírek hatására jelentkezik valaki, aki további információval szolgálhat.
A vérrel írt üzenet titkát csak egy ilyen beszámoló, az úgynevezett oral history lebbentheti fel.
(Kiemelt kép forrása: Móra Ferenc Múzeum)
