Volt szerencsém megtekinteni a helyszínről a 2-1-es magyar vereséggel záruló összecsapást, ráadásul a vendégszektor közelébe sikerült jegyet szereznem.
A magyar publikum az első félidőben mondhatni élt a játékkal, de a rém gyenge foci hamar elvette a kedvét a nézőknek az ordibálástól. Az északíreket ugyanakkor nem zavarta, hogy alig-alig jutottak el a kapunkig 45 percen keresztül, tomboltak megállás nélkül.
A félidőben sikerült elcsípnem a magyar szurkolók egy-egy párbeszédét a büfésorban állva, amikből az alábbi tetszett a legjobban. Persze káromkodásokkal teleszőtt mondatok voltak, de ezeket mindenki képzelje oda magának.
“Idejön ezer északír, és túlharsognak húszezer embert. Legközelebb elmegyek kórházba, ott is nagyobb hangzavar van. De persze a 40. perctől fütyülni mindenkinek jól esik, nemhogy szurkoltak volna addig.”
Fotó: MTI
Nyilván az indulataitól vezérelt fiatalember szavai nem teljesen fedik a valóságot, hiszen azért az első játékrészben – ha szakaszosan is – a magyar tábor odatette magát. Más kérdés, hogy sokszor tátott szájjal nézték és hallgatták, ahogy az északírek belekezdtek rigmusaikba.
A térfélcserét követően valami miatt egyre ritkábban harsant fel a “Ria-Ria-Hungária”, vagy a “Hajrá magyarok!”. Végül gondolt egyet a magyar, s “Pintér takarodjozni” kezdett.
Ez annak is volt köszönhető, hogy a Carpathian Brigade nem volt már ott a második félidőben, ugyanis nem szurkolhattak állva ellenben az ezer északírrel, akik egy percre sem ültek le a meccs alatt.
“Szurkolótársak!
Biztos sokan láttátok, hogy a második félidő elején kivonultunk a stadionból. Fifa és Uefa meccseken nem lehet állni. 5-6 évig nem volt ezzel gond, csak most, az új stadionban. Akkor inkább kijöttünk a meccsről. Eddig is állva szurkoltunk vagy ha úgy adódott néztük a meccset ezután is így akarjuk. Ha ez nem lehetséges akkor a válogatott hazai meccseit ezentúl nélkülünk rendezik majd meg. Ha színházba akarunk menni, akkor meg elmegyünk a Nemzetibe.
Hol vannak már Csányi Sándor szavai? “Az ultrákra is szükség van a stadionokban!” – írták.
A 60. perc tájékán érdekes jelenetnek voltam szemtanúja: a kapu mögött egy fotós szeretett volna egy képet készíteni a magyar nézőkről, egy vehemens drukker azonban ezt nem engedte meg neki. Egy pólót tartott a készüléke elé – valamilyen felirattal – és azt magyarázta a dolgát végző szakembernek, hogy inkább fotózza le a VIP-szektor, ami igencsak foghíjas volt az egész találkozó során.
Fotó: MTI
Egészen a vezetés megszerzéséig tartott a közönség depresszív hangulata, a gól láttán felrobbant az aréna, és percekig üvöltött a gyerekektől kezdve a legidősebbekig mindenki.
Aztán jött az égés, kaptunk két olyan gólt, hogy legszívesebben sírt volna az egész stadion – kivéve az északíreket. Olyan hangulatot teremtettek, amilyet ritkán lát az ember. Állva ünnepelték jóval esélytelenebbnek tartott csapatukat, sokan a pólóikat levetve őrjöngtek a sarokban, és torkaszakadtukból énekeltek.
A hosszabbítás kezdetétől elkezdtek szállingózni kifelé a magyarok, akik megálltak egy pillanatra az északír szurkolókkal szemben, s magasba tartott kézzel tapsolták meg őket.
Sportszerű jelenet volt, de kár érte, hogy nem ők gratulálhattak nekünk.
