Vanczák és Lipták
Fotó: MTI
Csak éppen egészen más megfontolásból tennék ők, mint Szalai. Íme, néhány lemondónyilatkozat.
Lipták Zoltán:
“Amíg egy középcsapat ellen, egy közepes iramú meccsen ilyen lassú vagyok, valamint begörcsöl a lábam, nem kívánok a magyar labdarúgó-válogatottban szerepelni. Ha a körülmények megváltoznak, a csapat rendelkezésére állok.”
Rudolf Gergely:
“Amíg nem tudok passzolni a csapattársamnak, aki jobb helyzetben van, amíg ennyire flegmán focizom, nem kívánok a magyar labdarúgó-válogatottban szerepelni. Ha a körülmények megváltoznak, a csapat rendelkezésére állok.”
Juhász Roland:
“Amíg állandóan csak vitatkozom a pályán, mind a klubcsapatomban, mind a nemzeti csapatban, s amíg árnyéka vagyok korábbi önmagamnak, nem kívánok a magyar labdarúgó-válogatottban szerepelni. Ha a körülmények megváltoznak, a csapat rendelkezésére állok.”
Tőzsér Dániel:
“Az a helyzet, hogy a Watfordban lendületesen játszom, végig hajtok, pontosan passzolok, a csapat egyik vezéregyénisége vagyok, szeretnek a szurkolók, nem véletlenül. A válogatottban ezt nem tudom megismételni, ezért nem kívánok a magyar labdarúgó-válogatottban szerepelni. Ha a körülmények megváltoznak, a csapat rendelkezésére állok.”
Vanczák Vilmos:
“78-szoros válogatott vagyok. Ilyen játékkal ez a csoda kategóriája, annyira gáz, hogy ez így van. Én szégyellem magam, hisz még mindig úgy kerülnek meg a támadók, ahogy akarnak, ezért nem kívánok a magyar labdarúgó-válogatottban szerepelni. Ha a körülmények változnak…, bár, esetemben már nem fognak.”
