Kevés megosztóbb sportoló van jelenleg a világon Cristiano Ronaldónál. A Real Madrid portugál játékosa valamivel mindig a címlapokra kerül, és ez nem mindig a pályán nyújtott teljesítménye: téma a legújabb fotózása, kisfia, éppen ki a nője, milyen kocsival pózolt, hova ruccant ki, és nem utolsósorban, hogy mennyit adakozott. De nem szabad elfelejteni a legfontosabbat: ő elsősorban futballista. Világklasszis.
Pedig, ha az előző szezon elejét nézzük, ki gondolta volna, hogy bármi is összejön majd a Real Madridnak? Rafa Benítezzel a klub mércéjéhez mérten csapnivalóan szerepeltek, a Barcelona elleni klasszikust otthon el is bukták 4-0-ra. Jött aztán Zinedine Zidane és egy csapásra megváltozott minden,
A Real Madrid elfelejtett veszíteni. Legutóbb áprilisban, a Wolfsburg nyert még ellenük a Bajnokok Ligája-negyeddöntő első mérkőzésén (abban a párharcban 0-2-ről jöttek vissza), azóta pedig nincs megállás. Az edző és a csapat egymásra talált, több trófeát nyertek, mint ahány meccset veszítettek (ez utóbbi szám jelenleg kettő). Bár a spanyol bajnoki cím az ősi rivális Barcáé lett, ezt leszámítva tarolt a Real:
- büntetőkkel legyőzték az Atlético Madridot a BL-döntőben,
- megnyerték az európai Szuperkupát,
- és egy izgalmas mérkőzésen, Ronaldo triplájának köszönhetően a klubvilágbajnoki címet is.
Cristiano Ronaldo emellett egyénileg is begyűjtött pár elismerést. Azért „ismerjük” őt annyira, hogy tudjuk, ezek is fontosak neki.
- Övé lett az Aranylabda.
- Az UEFA-nál ő lett az év játékosa.
- Mint ahogyan a Globe Soccer Awards szavazásán is.
- És ez már egy kis statisztika: 55 gólt szerzett idén klubjában és a válogatottban.
A portugál válogatott minden tornának úgy fut neki, hogy oké, jó csapat, de nem eléggé. Ronaldo extraklasszis, jók a többiek is, de valahogy nehéz elképzelni, hogy például egy spanyol, vagy egy német csapatot megelőzzenek. Így volt ez most, Franciaországban is, ráadásul a csoportkörben majdnem kiejtettük őket, a magyarok elleni 3-3-mal éppen csak megcsípték a csoport harmadik helyét.
Mégis eljutottak a döntőig, ahol bár Ronaldo hamar megsérült, de ahelyett, hogy az öltözőben pityergett volna saját balszerencséjén, visszament a kispadhoz és Fernando Santos szövetségi kapitány mellett vezényelte végig a rendes játékidő fennmaradó részét, majd a hosszabbítást is.
Győzelembe harcolta a portugál válogatottat, igazi vezér volt. Éder is lenyilatkozta utána, hogy Ronaldo a becserélése előtt mondta neki: ő lesz a nyerőember. Bejött, ő lőtte a franciák elleni döntő egyetlen gólját.
Cristiano Ronaldónak a sikerek mellett számos pofon is jutott már a karrierje során. 2016-ban viszont tényleg felért a csúcsra.
