Hétfő hajnalban Haider al-Abadi iraki miniszterelnök bejelentette Moszul város régóta várt ostromának megkezdését. Az elmúlt hetek feszült előkészületei és várakozásai után végre nekilódulni látszik az iraki és a nemzetközi hadigépezet, hogy legyőzze az Iszlám Állam fővárosát, ahonnan 2014-ben Abu Bakra al-Bagdadi kikiáltotta a „kalifátus” megszületését. A végeredmény nem kétséges, a kérdést inkább az jelenti, hogy mennyi idő alatt, milyen pusztítással és áldozatok árán fogja visszavenni az iraki kormány a várost.
Jó szerencse
Ezek persze még a jövő zenéi, a kérdés most az lesz, hogyan és mennyi idő alatt fogják visszafoglalni Moszult az iraki erők. Az elmúlt hónapokban a legnagyobb vita azon folyt, hogy ki vegyen részt a műveletben. Az tiszta volt, hogy a nemzetközi erők nem fognak részt venni benne, nem is akartak és nem is kérte őket senki. Egyedül a „szokásos” támogató feladatokat biztosítják, felderítés, bombázás, tüzérségi támogatás, ilyenek.
Brett McGurk amerikai nagykövet – ő az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció főképviselője – hajnali Twitter-üzenetében diplomatikusan felsorolta, kiknek kíván jó szerencsét az ostromhoz: a kormányerőknek, a kurdoknak és ninivei önkénteseknek (Ninive tartomány központja Moszul város). Beszédes az is, hogy kiket hagyott ki a felsorolásból az amerikai diplomata: a törököket és a síita milíciákat.
Godspeed to the heroic Iraqi forces, Kurdish #Peshmerga, and #Ninewa volunteers. We are proud to stand with you in this historic operation.
— Brett McGurk (@brett_mcgurk) October 16, 2016
Az utolsó napokban Törökország szerepe is komolyan felmerült az ostromban, legalábbis a török vezetők fejében. A török hadsereg az iraki kormány jóváhagyása nélkül 2015-ben kiképző bázist hozott létre a Moszul körüli frontvonalon, hogy szunnita önkénteseket képezzen az Iszlám Állam ellen (ők a ninivei önkéntesek). Az elmúlt napokban aztán komoly diplomácia üzengetés kezdődött – néha a legalpáribb stílusban – az iraki és a török vezető között, mivel Ankara a török csapatok részvételét is javallottnak tartotta. Most majd meglátjuk, hogy a helyükön maradnak-e vagy ők is megpróbálnak részt venni a harcokban.
A síita milíciák esete még problémásabb, ugyanis mindenki a bosszújuktól tart. A terrorszervezet szörnyű bűnöket követett el ellenük (is), Moszul eleste után Tiktriben több mint 1000 síita katonai hallgatót mészároltak le, ami ismét feltüzelte a szektariánus indulatokat. Abadi kormányfő, úgy ahogy, de féken tudta idáig tartani a milíciákat, nagy vérengzések nem történtek Ramadi vagy Falludzsa elfoglalása után sem, de az esély ettől még megvan.
A haditerv
Az iraki és amerikai vezetés haditerve az elmúlt hónapokban kristályosodott ki. Az északi és a keleti oldalon már a kurdokkal szemben korábban is volt egy fix frontvonal. Idén nyár végétől a várostól délre eső területeken alakították ki a frontvonalat több kisebb város és egy repülőtér visszafoglalásával. Nem világos a hírekből, de elképzelhető, hogy a kormányerők Moszul nyugati oldalán nyitva hagynak majd területeket, hogy ha a védők menekülni akarnak, megtehessék. Ez egy bevett taktika, a támadóknak sokkal egyszerűbb, kevesebb áldozattal és pusztítással jár, ha majd a nyílt sivatagos területeken fognak a terroristák után menni.
A haditervek szerint a támadást mintegy húszezer katona, főként az USA és a nemzetközi közösség által felszerelt és kiképzett iraki reguláris erők fogják végrehajtani. Jelenleg a frontvonalak mintegy 15-20 km-re húzódnak a várostól, első körben a tüzérségi előkészítés és a bombázások kezdődnek el. A síita milíciákat figyelmeztette Amerika, hogy ne vegyenek részt a harcokban és erre valószínűleg Abadi kormányfőtől is biztosítékot kaptak. Ám valódi kérdés, hogy az iráni befolyás alatt álló erők engedelmeskedni fognak-e.
Sajtóhírek szerint az Iszlám Állam harcosai 4500-5000-en vannak, de érdemes hozzátenni, hogy ezt pontosan senki sem tudja, még az amerikaiak vagy az irakiak sem. Jelenleg mindenki biztosra veszi, hogy a dzsihadisták kitartanak majd a végsőkig. Hírek jelentek meg arról, hogy miként erődítik meg a várost, ásnak alagutakat és helyeznek el ezerszám pokolgépeket a fő útvonalakon a városban.
Az iraki hadsereg támadásával párhuzamosan az északi és keleti oldalon levő kurd erők feladata az ellentámadások, vagy a menekülni készülő terroristák blokkolása lesz. A másik feladatuk a menekültáradat kezelése. A városban becslések szerint egymillió ember él még, akik közül százezer számra menekülhetnek majd, amikor a városon belül folynak majd a harcok. Az ENSZ és a helyi szereplők igyekeztek felkészülni erre, de nem tudják, hogy az iraki vagy a kurd területek felé fognak-e menekülni a civilek.
Egy ilyen emberáradatot természetesen az terroristák is kihasználhatnak, hogy megpróbáljanak kicsúszni az ostromból, de erre azért legalább az ostromlók is készülnek.
A terror fővárosa
Irak második legnagyobb városa 2014 júniusában esett le, a megfutamodó iraki biztonsági erők gyakorlatilag egészen Bagdadig menekültek, feladva Észak-Irak szunnita arabok lakta területeit. Az iraki kormány hallatlan erőfeszítések révén, és jelentősen kiegészülve a síita milíciák és a nemzetközi koalíció bombázásaival az elmúlt másfél évben sorban foglalta vissza az Iszlám Államtól az elveszett területeket. Ennek a folyamatnak a végéhez érkeztünk most, amikor az utolsó város, épp a „terrorfőváros” áll már csak a kormányerők útjában.
Mérföldkő a város ostroma azért is, mert ezzel be fog fejeződni elvileg az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció mandátuma. A több mint 60 országot tömörítő együttműködés – amelyben Magyarország is részt vesz – arra vállalkozott, hogy megsegíti az iraki és kurd erőket az Iszlám Állam legyőzésében és ennek keretében kiképez és felszerel mintegy 40 ezer katonát. A felszerelést Amerika biztosította, a kiképzést pedig ő és szövetségesei. Így kerültek magyar katonák is iraki Kurdisztánba, hogy a kurd harcosokat, a peshmergákat képezzék.
Ha lezajlik Moszul ostroma, nagy kérdés lesz a kiképzési misszió jövője. Ha az iraki kormány továbbra is igényt tart a támogatásra – mert az biztos, hogy az iraki és kurd katonáknak szükségük lenne még további képzésekre –, akkor elvileg maradhat tovább a kiképzők is.
A harmadik ok, amiért mérföldkő lesz Moszul ostroma, hogy azután Irak egy újabb, bizonytalanságokkal és erőszakkal teli korszakba fog továbblépni.
A feszültség a jelenleg szövetséges kurd autonómia és iraki kormányzat között olyan nagy, hogy az lesz a siker, ha nem tör ki közöttük háború. A kurdok – bár maguk is szenvedői voltak az Iszlám Állam terrorjának és támadásainak – az iraki kormányerők már említett összeomlását és menekülését maguk is kihasználták korábban. Olyan területekre tudtak bevonulni a 2014 nyarán kialakult káosz során, amelyet régóta vágytak, ahol sok kurd élt.
Az iraki kurd autonómia területén a teljes kurd lakosságnak mindig is csak egy része élt, a mostani változások következtében azonban sikerült a legtöbb kurdok lakta területet egyesíteni. Az is történelmi siker a kisebbség számára, hogy Kirkuk városát is elfoglalták, amely számukra a történelmi kurd főváros, egyben a térség egyik legnagyobb olajlelőhelye. A nagy kérdés Moszul visszafoglalása után az lesz, hogy az iraki kormány tolerálja-e ezt a helyzetet, vagy visszaköveteli magának az „elvesztett” területeket.
Moszul ostroma után az Iszlám Állam visszaszorul majd Szíriába, ott azonban még egyáltalán nem biztos, hogy egyhamar véget fog érni a története. A két polgárháború csak látszatra egyforma és pont a különbözőségek miatt lehet az, hogy Szíriában még akár évekig létezhet majd a terrorszervezet.