Európa problémái elsősorban politikai problémák, ezért a megoldások vagy megoldási kísérletek is politikaiak lesznek. Ezt nagyjából eddig is sejteni lehetett, de a pozsonyi EU-csúcs teljesen aláírta a várakozásokat.
Az Európai Unió számára 2016 nem volt erős év. Ez leginkább két fő folyamat miatt történt.
- Hatalmas pofont kaptak a brit kilépéssel, ezzel párhuzamosan pedig (igazából ugyanaz a folyamat) nagyon megerősödtek az EU-szeptikus hangok.
- Miközben két nagyon komoly probléma folyamatos táptalajt adott ezeknek a szkeptikus hangoknak: a menekültválság és a németek által erőltetett fiskális konzervativizmus.
Utóbbiról Magyarországon kevesebb szó esik, előbbiről, hát, igazából csak arról esik már szó. De azért pár dolgot a gazdasági problémáról is érdemes mondani. A német fiskális konzervativizmus elsősorban a dél-európai országokat sújtja nagyon, amennyiben az uniós gazdasági blokk német vezetése rájuk erőlteti, hogy megszorításokkal, állami gazdaságélénkítés nélkül próbálják meg visszaépíteni a válság után akadozó gazdaságukat, miközben ők, leginkább Olaszország, inkább szeretnének az egészből kinövekedni.
Csakhogy ahhoz valamivel élénkíteni is kellene a gazdaságot, ami nem lesz ingyen, ehhez iszonyatos pénzeket kell – nagyrészt hitelből – gazdaságélénkítésre költeni.
A másik nagy probléma, a menekültválság, inkább politikai. Ezt leginkább az írja alá, hogy Magyarország Nógrád megyéjében is rettegnek a menekültek érkezésétől, miközben nemcsak soha nem jártak, de soha nem is fognak errefelé menekültek járni. A politikai problémára az EU eddig nem volt képes politikai megoldást találni. Teszetoszának, politikailag inaktívnak, cselekvésképtelennek, gyengének, és ezek még ezernyi szinonimájának tűntek, miközben az olyan populista politikusok, mint a lengyel kormánypárt vezetői, vagy éppen Orbán Viktor folyamatosan határozott látszatmegoldásokkal bombázták az unió ezt igénylő polgárait.
Látszani kell
A látszatmegoldások pedig működtek, hiszen ha a probléma alapvetően politikai, akkor nem kell valódi megoldást találni rá, de mindenképpen úgy kell látszani, mintha kezelnénk a bajt. Ebben a magyar miniszterelnök remekül teljesített. Annyira, hogy sikerült az egész Európai Uniót irányváltásra kényszerítenie.
Azért is hatalmas a győzelem, mert a menekültválságra eddig adott uniós megoldási javaslatokat alapjaiban vetette el a tagországok vezetése. A javaslatok amúgy is gyengék voltak. A kényszer-szolidaritáson alapuló kvótarendszer az Európába érkezett menekültek töredékét érintette volna csak, miközben nagyon komoly árkokat ásott a tagországok és az unió vezetése között. Ezt a kvótarendszert könnyű volt betámadnia Orbánnak, hiszen népszerűtlen volt, és nem is működött.
Lekéste a bulit
És végül hosszú magyar propaganda-hadjárat és európai lobbizás után sikerült is elérni, hogy az egész kvótarendszert felejtsék végre el. Pozsonyban pedig elfelejtették.
Orbán akkorát ünnepelhetett volna, amekkorát nem szégyell, ha nem kergeti bele magát egy olyan fölösleges népszavazásba, amely
- eleve semmilyen hatással nem bírt volna az EU-ra, ha mégis be szerették volna vezetni a kötelező kvótát,
- a kvóta elvetésével akkor is teljesen fölöslegessé válik, ha a magyar kormány szerint a jövőbeli hasonló esetekre vonatkozik, hiszen tisztán látszik, hogy nem lesznek hasonló jövőbeli esetek, az EU irányt váltott a kérdésben,
- ráadásul belpolitikailag is iszonyatosan necces, hiszen messze nem egyértelmű, hogy egyáltalán érvényes lesz-e,
- és nagyon veszélyes lesz a folyamat is, amelyen keresztül a kormány szeretné elérni azt, hogy érvényes legyen a népszavazás, mert az EU vezetése a jövőben sokkal jobban fog arra figyelni, hogy mit hazudik Magyarországon a kormány a kötelező kvótáról.
Utóbbival Donald Tusk, a Európai Tanács elnöke konkrétan meg is fenyegette Orbán Viktort. Ez azért is necces, mert a magyar miniszterelnök a Bizottságon belül eddig sem volt erős, de a Tanácson belül igen. Ennek elsősorban az adta az alapját, hogy a britek és a visegrádi tagországok eddig keményen Magyarország mellett álltak minden hasonló kérdésben.
Elaludt
A britek viszont a gyakorlatban már nem tagjai az EU vezetésének, a visegrádi négyek maradék három tagja pedig Orbánnal ellentétben nem felejtett el időben irányt váltani.
- Beata Szydlo azt mondta, egyetértés volt abban, hogy változtatni kell, és az EU vezetői belátták, hogy a mostani migrációs politika sikertelen. A lengyel miniszterelnök sikerként értékelte a csúcsot.
- Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint sikeres volt a találkozó, mert megegyeztek abban, hogy az EU határainak védelmére kell koncentrálni a belső elosztás helyett.
Na és mit mondott Orbán?
Sikertelen volt a találkozó. Nem változtatták meg a bevándorláspolitikát. Sőt, továbbra is a korábbi önsorsrontó és naiv bevándorláspolitika uralkodik.
Ez a nyilatkozat két dologra következtet:
- a magyar miniszterelnök vagy elaludt a csúcs alatt, és nem vette észre, hogy hatalmasat fordult körülötte Európa,
- vagy belekergette magát egy olyan politikai helyzetbe, amelyből nagyon nehéz kimászni.
A népszavazást ugyanis meg kell nyernie a Fidesznek. És itt a megnyerés nem elírás volt, ez a népszavazás ugyanis soha nem szólt Magyarország biztonságáról és a menekültek elosztásáról, csak a Fidesz politikai felhatalmazásáról.
Nem is olyan rég, alig egy hete, még úgy nézett ki, hogy Orbán valami vezető politikai szerepet is vállalhat Európán belül. Annyira sok politikai tőkét adott neki a kvótarendszer bebuktatása, hogy esélyes volt, a visegrádi országokkal és a hozzájuk csatlakozó Ausztriával együtt egységes frontot alakíthatnak az EU-n belül, amelyet Orbán vezethet, mint a csoportosulás legkarakteresebb politikusa.
Nincstelenek
Nehéz nem belátni, hogy Magyarországnak az egész EU-n belül igazából egyedül Orbán karakteresen ellenálló politikai véleménye adott valamilyen diplomáciai súlyt. Meg persze az, hogy a hatalmas Lengyelország mellénk állt a kérdésben. A hétvégén két dolgot vesztettünk ebből el:
- Orbán karakteres ellenvéleményét
- és Lengyelország támogatását.
Így végül nem maradt semmink, amire Orbán vezető szerepét felépíthetnénk.
Pedig a látszólagos politikai egység ellenére bőven van még miről vitázni Európában. Nemcsak Orbán, hanem az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi is elégedetlen volt a csúcs eredményével. Szerinte semmilyen lényeges dologról nem tárgyaltak, véletlenül sem került szóba olyan téma, amely esetleg megoszthatná az EU vezetését.
Renzit mondjuk elsősorban nem a menekültválság zavarja, bár Magyarországgal ellentétben Olaszország továbbra is frontvonala a problémának, hanem a német fiskális szigor. És ezt látványosan meg is mutatta, amikor nem volt hajlandó Merkellel és Hollande-dal közösen sajtótájékoztatót tartani.
Maga a sajtótájékoztató is remekül aláírta az EU vezetésének változásait. Merkel és Hollande nem volt hajlandó kínos kérdésekre válaszolni, csak előre egyeztetve kérdezhettek. Két német és két francia lap, ennyi. Az EU most erőt és egységet akar mutatni, ahogy azt az elfogadott Pozsonyi Határozat pármondatos előszavában is írták.
Ebben pedig, úgy tűnik, kezdenek tanulni a populistáktól, és nem engedik meg a kínos kérdéseket.
