16 emberre jut egy vécé, az ágyneműben poloskák tanyáznak – ilyen és ehhez hasonló, sokak szerint elviselhetetlen állapotokkal szembesülnek a magyar börtönök lakói. A 18 ezer hazai fogvatartott közül már több ezren folyamodtak kártérítésért, ügyük számos esetben a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt kötött ki. A Helsinki Bizottság jelentése szerint az elmúlt 2 évben összesen több, mint 450 millió forint kártérítést ítélt meg a bíróság 99 rabnak a rossz börtönkörülmények miatt.
A Gyorskocsi utcában már az előzetesben is meg lehet fulladni. Van vagy 60 fok odabenn. Sokkal kevesebb az egy személyre jutó alapnégyzetméter, mint amit a nemzetközi jog előír. Siralmas, sőt embertelen körülményeket szenvednek el a fogvatartottak
– mondja dr. Kamarás Péter ügyvéd a 24.hu-nak.
Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság programvezetője hosszan sorolja a problémákat. Úgy becsli, ezek 98 százaléka a börtönök túlzsúfoltságára vezethető vissza:
- nincs elegendő levegő,
- könnyebben terjednek a fertőzések,
- az őrök túlterheltek, így könnyebben alakul ki konfliktus, zárkán belül is,
- rosszabbak a higiéniai körülmények, hiszen a szükséges források nem nőttek párhuzamosan a fogvatartottakéval.
Tóth szerint mindez érdemben javítható lenne, ha nem nyolcan ülnének a három emberre méretezett zárkában.
“Szabadságvesztésre ítéltek, nem méltóságvesztésre”
A lapunknak álnéven nyilatkozó Gábor már az előzetesben megalázó körülményeket tapasztalt.
A padlót aszfalt borította, az emeletes ágyak közt csak oldalazva fért el az a 16 ember, aki egy helyiségben zsúfolódott össze. A vécé a sarokban, egy függönnyel elválasztva állt. Nem az ablak mellett volt, így sosem szellőzött ki rendesen.
Innen 24 fős teremzárkába került, egy régi kolostorba, ahol télen mindannyian fagyoskodtak. Februárban panaszt adott be a hideg miatt, amit csak júliusban vizsgált ki egy emberi jogi biztos. A teremben egyetlen, 60×60 centis ablak adott fényt, az ágyakban elszaporodtak a poloskák: Gábor 6-7 csípéssel ébredt reggelenként, amire a börtönorvos krémet sem adott, mert nem volt rá keret. Azt mondja, a legrosszabb mégis a “társaság” volt, amit nem választott magának.
Egyáltalán nem voltunk elkülönítve, sem a bűncselekmény súlya, sem intelligenciaszint vagy más szempont alapján. Olyasmikről beszélgettek mellettem ezek a fiúk egy éven át, amihez hozzá sem akartam szólni.
Rabokon spórol az állam
Nem csoda, hogy a fogvatartottak közül rengetegen fordultak jogorvoslatért, ügyükkel pedig rendszeresen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán kötöttek ki.
Nálunk eddig nem foglalták törvénybe, mennyi kártérítést követelhetnek a rabok. Ezt most megváltoztatnák, az Igazságügyi Minisztérium javaslatot nyújtott be: 2000 forintban maximalizálná a napi sérelmi díjat, míg a minimálisan megítélt összeg 1200 forint lenne.
Strasbourg nemcsak a börtönök állapota miatt marasztalta el hazánkat többször is, hanem azért is, mert az elítéltek számára nincs hatékony hazai jogorvoslat.
A magyar állam számára ciki, hogy ezeket az ügyeket képtelen a saját jogi keretei közt rendezni, ezért rendre a nemzetközi intézmény előtt kötnek ki
– magyarázza Tóth. Ráadásul drága is, mert ügyvédi költség is sokszor társul a nemzetközi bíróság előtti pereskedéshez.
- 3 ezer forint körül mozog a strasbourgi perekben megítélt kártérítés napi összege,
- ez éves szinten körülbelül 1 millió 200 ezer forintot jelent.
- Nálunk 2 ezer forint lenne a napi maximum,
- így legfeljebb évi 720 ezret ítélhetnek oda a fogvatartottnak,
- rabonként tehát legalább évi fél milliót is megspórolhat az állam.
Csakhogy ezzel még nem szűnik meg az alapprobléma. Akik ugyanis keveslik a megítélt kártérítés mértékét, talán megint Strasbourgig vihetik az ügyüket, ott pedig esetleg megint a magasabb, 3 ezer forintos összeget fogják megítélni nekik. Tóth szerint a gyakorlatban tehát nem biztos, hogy beljebb leszünk az új intézkedéssel. A legrosszabb forgatókönyv lenne, ha itthon több ezer üggyel terhelnénk a büntetés-végrehajtási és bírósági rendszert, majd ezek Strasbourgban kötnének ki a rossz szabályzás miatt.
Az államnak természetesen szabad mozgástere van, maga választhatja ki a kártérítés legmagasabb összegét, 2 ezer forint azonban egyharmaddal kevesebb, mint a Strasbourgi átlag, az 1200 forintos minimum pedig annak felét sem éri el.
Elég szerencsétlen dolog, olyan, mintha direkt szembehelyezkednének a nemzetközi joggal
– mondja dr. Kamarás.
Miért nem teremtünk inkább élhetőbb körülményeket a börtönökben?
– merül fel a kérdés. A válasz, hogy történtek már lépések ebbe az irányba, a folyamat azonban összetett és hosszadalmas.
A problémáért nemcsak a jelenlegi kormányzat a felelős, régi probléma a zsúfoltság. A kormány büntetéspolitikája azonban határozottan rontott rajta, hiszen a szigorúbb szabályozás következtében többen kerülnek börtönbe – mondja Tóth.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) ugyanakkor megkeresésünkre elmondta:
Tóth szerint
a börtönépítési program kicsit talán már „eső után köpönyeg”. Ugyanakkor még 2018-ban is “esni fog”, ezért mindenképpen hasznos.
A megoldáshoz hozzátartozna a magatartási szabályok lazítása, a büntetések enyhítése is, ami szintén tehermentesítené a börtönöket.
A 2013-as, új Büntető törvénykönyv már valamelyest javít a helyzeten, például az úgynevezett “feles kedvezménnyel”. Eszerint már a szabadságvesztés-büntetés felénél feltételesen szabadlábra helyezhető az 5 évig, vagy annál kevesebb ideig fogvatartott, jó magaviselete esetén.
2015-től pedig már lehetséges az úgynevezett reintegrációs őrizet is: ennek értelmében az utolsó 6 hónapot házi őrizetben töltheti az elítélt, ha először van börtönben, bűncselekménye kis súlyú, büntetése pedig 5 évnél nem több. Ez nemcsak a börtönök zsúfoltságán enyhít, a társadalomba való visszailleszkedést is szolgálja.
Ennek érdekében egyébként alapfokú oktatást is biztosítanak, emellett piacképes szakmákat is elsajátíthatnak a rabok. Tanulhatnak többek közt szobafestő-mázolónak, hegesztőnek, péknek, burkolónak, de akár az érettségit is letehetik benn – tudtuk meg a BVOP-től.