Tíz évvel ezelőtt sikerült megszöknie egy akkor 18 éves lánynak a saját, földi poklából. Az egész világ döbbenten figyelte a Natascha Kampuschról szóló híreket. A lány az egész kamaszkorát (addigi életének majdnem felét) bezárva, szexrabszogaként töltötte egy nála 26 évvel idősebb szörnyeteg, Wolfgang Priklopil bécsi házának pincéjében.
A tízéves Natascha Kampusch 1998 márciusában tűnt el az utcáról, miközben iskolába ment. Egy speciálisan kialakított, földalatti cellába került, ahol fogva tartója rendszeresen kínozta, éheztette, és megerőszakolta.
Tíz évvel a szökése után, Natascha a német Bildnek nyilatkozva, elsőre megdöbbentőnek tűnő titkot árult el az életéről: minden hétvégéjét rémálmai egykori otthonában, Priklopil volt házában tölti.
Az akkor 44 éves férfi ugyanazon a napon halt meg, amelyiken Natascha kiszabadult. A lány elmondta, hogy szabadságát egy fura telefonhívásnak köszönheti, ami megzavarta a férfit. Ő éppen Priklopil autóját porszívózta, férfi pedig odébb ment a zaj miatt, hogy folytathassa a beszélgetést.
„Addig a pillanatig mindig szemmel tartott, de akkor történt valami. Óvatosan a kapu felé lopakodtam, alig kaptam levegőt, a végtagjaim teljesen lebénultak. A kapu mindig zárva volt, vagy el volt torlaszolva, de aznap nem” – mesélt a meneküléséről Natascha.
Legyőzve rettegését, a lány kilépett az utcára és rohanni kezdett. Kétszáz méterrel később látta meg az első embereket, ordítani kezdett, hogy hívják a rendőrséget, de senki sem figyelt rá. Natascha kerítéseken ugrált át, kerteken vágott keresztül, végül bekopogott egy ablakon. Egy 71 éves asszony ajtót nyitott, a lány pedig csak annyit bírt mondani: „én vagyok Natascha Kampusch”. A nő értesítette a rendőrséget.
Nem sokkal később Wolfgang Priklopil egy vonat elé vetette magát. Vagyis ez a legvalószínűbb, de sok a homályos pont még a történetben. Például, hogy miért lankadt el aznap a férfi addig feszes figyelme, és – bár Natascha többször elmondta, hogy a bántalmazója mindvégig egyedül volt – a nyomozók a mai napig nincsenek meggyőzve arról, hogy Priklopilnak nem volt segítőtársa. Abban sem biztosak, hogy a férfi valóban öngyilkos lett-e, vagy megölték.
Sabine Freudenbergert, a rendőrnőt, aki először beszélt Nataschával a szabadulása után, megdöbbentette a lány intelligenciája, műveltsége, és gazdag szókincse. Kampusch elmagyarázta neki, hogy az elrablása után két évvel Priklopil elkezdett neki könyveket, újságokat, magazinokat vinni, később pedig egy rádiót is kapott. Azt mondta a folyamatos tanulás, művelődés tartotta benne a hitet, hogy nem marad örökké rabságban. A lány fizikai fejlődésére sokkal nagyobb hatással volt a rabság: 10 és tizennyolc éves kora között mindössze 15 centit nőtt, a súlya pedig 45 kilóról, csak 48 kilóra gyarapodott.
Szabadulása után, Natascha hosszú ideig senkinek sem volt hajlandó nyilatkozni. Később mégis adott interjút néhány lapnak, a történetét pedig 3096 Tag (3096 nap) című könyvében írta meg. Kampusch új könyve, 10 Jahre Freiheit (10 év szabadság) címmel a napokban jelent meg.
A lány többször beszélt arról, hogy nagyon szomorú lett, amikor megtudta, hogy fogva tartója meghalt. Még egy gyertyát is gyújtott a férfi emlékére a hullaháznál.
Több szakértő nyilatkozta róla, hogy valószínűleg Stockholm-szindrómában szenved, de ő ezt visszautasította. Azt mondja, egy kívülálló soha nem értheti meg azt a bonyolult viszonyt, ami őt Priklopilhoz fűzte. Bár tudja, hogy a férfi egy szörnyeteg volt, akitől el kellett szöknie, mégis sajnálta őt, mint egy elveszett lelket.
A házat, amiben Natascha raboskodott, Oskar Priklopil, Wolfgang nagyapja építette a második világháború után. Aztán a hidegháborús rettegés közepén Oskar és a fia, vagyis az emberrabló apja, Karl bombabiztos óvóhellyé alakították át a pincét. Wolfgang 1984-ben, a nagyanyja halála után örökölte meg a házat.
Az épület most Natascha Kampusch tulajdona. A bíróságon azért követelte magának az ingatlant, mert félt, hogy az vandálok, és fosztogatók martalékává válik. Miután hozzájutott, azt nyilatkozta, hogy eléggé ironikusnak érzi, hogy neki kell egykori börtöne után az adókat fizetni. Bár többször felmerült benne, Natascha máig nem adta el a házat. Persze, biztosan nem is lenne egyszerű vevőt találnia. Pedig a pszichológusai szerint, már rég eljött az ideje annak, hogy Natascha Kampusch végleg lezárja a múltját, és továbblépjen.
(Metro)
