Nagyvilág

Miniszterelnök lehet „minden idők legrosszabb miniszteréből”

A bevált brit recept szerint, ha a férfiak leszerepeltek, jöhet egy kemény nő. És most olyan helyzet van, hogy kellene egy kemény nő, de sajnos egyik jelölt sem ér fel a nagy elődhöz. Bemutatjuk azt a két politikust, akik közül az egyik hamarosan az Egyesült Királyság miniszterelnöke lesz, és levezényelheti a Brexit folyamatát.

Végül is, egyszer már bevált a brit konzervatívoknak a női vezető: Margaret Thatcher 1979 és 1990 közt volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke – első nőként a leghosszabb ideig volt hivatalban a XX. századi kormányfők közül. Az EU-ból történő kilépésről döntő népszavazás után a helyzet is elég drámai ahhoz, hogy a sok felsült férfi után egy erős nő vegye át a kormányt, akárcsak a ’70-es évek gazdasági válsága idején.

margaret thatcher (margaret thatcher, )
A nagy példakép, Margaret Thatcher

Ma már biztos, hogy az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke egy nő lesz, hiszen a konzervatív parlamenti frakció kétkörös szavazásán Theresa May belügyminiszter és Andrea Leadsom energiaügyi államtitkár maradt állva. Ez azt jelenti, hogy ők szállhatnak versenybe a pártvezető posztjáért szeptember 9-én a konzervatív párt kongresszusán, és egyikük ül majd a Brexit után lemondott David Cameron miniszterelnök székébe.

Bár Boris Johnson korábbi londoni polgármester, a kilépést támogató kampány egyik vezéralakja szerint a két női jelölt azt mutatja, hogy a tory párt a legprogresszívebb erő egész Britanniában, valójában két nagyon is konzervatív (és vallásos) politikusról van szó. Azt nem lehet tőlük elvitatni, hogy mindketten tapasztalt politikusok, de az is biztos, hogy mindketten jó előre ellátták munícióval ellenfeleiket, hiszen számos vitatható döntés és megszólalás kötődik a nevükhöz.

 Vaslady a khat ellen

Kettőjük közül May élvez nagyobb támogatást a frakcióban, ami nem is csoda, hiszen 1997 óta parlamenti képviselő, számos pozíciót töltött be ellenzékben is. Már most rekorder, hiszen ő a leghosszabb ideje hivatalban lévő belügyminiszter, 2010 óta megszakítás nélkül van hivatalban. A megengedő jellemzés szerint ideológiamentes politikus, akit csak a munka érdekel, a kritikusabb megfogalmazás szerint viszont még Johnsonnál is erősebben ellenzi a bevándorlást és nagyobb híve a brit elszigetelődésnek.

Europress Fotóügynökség
Theresa May. Fotó: Europress Fotóügynökség

Belügyminiszterként mi más is lehetne, mint harcos rendpárti. Már első hivatali évében átszervezte a rendőrséget, és 2013-ban büszkén konstatálta, hogy több mint tíz százalékkal csökkent a bűnözés. Az egyik prioritás számára a drogfogyasztás visszaszorítása volt. Még a koalíciós partner liberálisokkal is vállalta a konfliktust, és nem engedte, hogy a kisebb súlyú drogügyeket eltereljék, vagyis ne kerüljenek bíróság elé a fogyasztók. És még a legmacerásabb könnyű drogot, a khatot is betiltotta, hiába ajánlotta a drogügyi tanácsadó testület ennek az ellenkezőjét.

A terrorizmus, illetve a radikális iszlám ellenes küzdelem jegyében May elszánt híve a radikális elemek kiutasításának, sőt, minisztersége idején történt meg először, hogy valakitől kétszer egymás után megvonták a brit állampolgárságot. Titkos biztonsági megállapodást kötött Szaúd-Arábiával, és pénzzel támogatta ottani börtönök működtetését. Leginkább azonban a bevándorlás ügyében mutatta meg magát: még 2010-ben megígérte, hogy évi százezer alá szorítja a bevándorlók számát. Bár számos konfliktust vállalt a kitoloncolások gyorsítása érdekében, nem sikerült 300 ezer alá csökkenteni az évi bevándorlást. Ha miniszterelnök lesz, kivezetheti az országot az EU-ból, és megmutathatja, képes-e megállítani a nemzetközi migrációt.

A nő, aki ott sem volt

Leadsom 2010 óta képviselő. Előtte majdnem 25 évet töltött a pénzügyi szektorban, és erről szeret is beszélni. Visszatérő története, hogy 1995-ben, a Barings bankház összeomlásakor a Bank of England kormányzója, Eddie George mellett volt egész hétvégén, mikor próbálták kitalálni, hogyan lehet megnyugtatni a piacokat. Csakhogy Peter Norris, a Barings akkori vezérigazgatója most azt mondta, nem emlékszik rá, hogy Leadsom jelen lett volna a tárgyalásokon, vagyis lehet, hogy kissé eltúlozta a szerepét (Eddie George 2009-ben meghalt, így ő már nem tehet igazságot).

Leadsom
Andrea Leadsom (balra) a kilépésért kampányol Boris Johnson társaságában

Ennél kínosabb lehet számára, hogy 2014-2015-ös gazdasági miniszteri megbízatása finoman szólva sem tekinthető sikeresnek. A Financial Times című üzleti lap egyenesen úgy jellemezte, hogy a pénzpiacok felügyelőjeként ő volt „minden idők legrosszabb minisztere”, aki túl bonyolultnak ítélte, hogy megértse a problémákat, ehelyett minden gondért az EU-t hibáztatta. A 2015-ös választások után Cameron inkább áthelyezte az energiaügyek területére. Ezen a téren is konzervatívnak mutatkozott, nyíltan ellenezte a szélerőművek telepítését és általában a megújuló energiaforrások bővítését.

Bár 2013-ban még úgy gondolta, hogy az EU elhagyása katasztrófa lenne az Egyesült Királyság számára, a nézetei hamarosan megváltoztak. Ő ezt úgy magyarázza, hogy sikertelenül próbálta megreformálni az uniót, de valószínűbb, hogy inkább a népszerűbb megoldást választotta. És nem egyszerűen csak támogatta a Brexit gondolatát, hanem a kilépéspárti kampány egyik arca lett. Az egyik televíziós vitában egyenesen azt állította, hogy a brit gazdaságnak nincs szüksége a közös piacra, és az EU igazából csak hátráltatja a kereskedelem fejlődését. Most, hogy egyike a jelölteknek, van rá esélye, hogy miniszterelnökként hamarosan a gyakorlatban is igazolja ezt az elméletét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik