Málnás békesség, Gáspár Menyhért Boldizsár vagyok, focista és fanatikus szurkoló, tiszta apám, ahogy szokták volt mondani családi és kormány közeli körökben.
Végigsimította a hajfürtjeit, zsebre vágta a kezét, úgy folytatta.
Apám szólt nekem fél éve, hogy szervezzem meg a Teltházat, ahová saját híveit várja, hogy együtt dicsőítsék Istent, egy jó kis országértékelő beszéd keretében. Utána svédasztal, angolszalonna, székelykáposzta, olasz pizza, albán kenyér, francia bor, szovjet pezsgő, ír whisky, csupa hazai.
Mint az kitudódott, az egész buli szervezője a Teltház nevű kormánybarát egyetemi mozgalom, illetve rendezvénysorozat. A Teltházat egy videón is népszerűsítik, a videó szereplőit „Nagy lábon élő ige gyülekezetnek” nevezik, és arra buzdítják a fiatalokat, hogy csoportosan utazzanak föl, és találkozzanak a beszédet mondó Istennel a Körcsarnokban.
A videófölvételen Gáspár Menyhért Boldizsár kijelentette:
Isten azt kérte tőlem, hogy jövő héten vigyük el a Körcsarnokba, és ott is csináljunk Teltházat, az sokat hoz a konyhára a következő a választásokon.
Az Isten csak nézte, nézte Gáspár Menyhért Boldizsárt, és azt mormogta magában: biztos, hogy őt is én teremtettem, vagy csak én teremtette le?
Aztán azon gondolkodott Isten, mert hát volt még ideje bőven a Körcsarnoki buliig, a nagy jelenéséig, vajon mit szólnak a híveim ehhez a teremtményhez, aki nemhogy az én képemre teremtődött, de isten tudja, kiére.
Közben Gáspár Menyhért Boldizsár újabb videoüzenetet küldött Istenhez és az ő teremtményeihez:
Nem arra van hitünk, hogy Isten simán meg tudja tölteni 2500 emberrel a csarnokot, hanem arra, hogy ez a 2500 ember, aki odajön, oltani fogja az Istennek a tüzét, és a hamut elviszi az ország különböző részeibe. Mert Isten a Teltházat is erre hívja, és ezt akarja, hogy ez az ország az övé legyen. Ehhez persze Istennek meg kell jelennie a Várban is, kicsit elidőznie a Mátyás templomban, köszöntenie a híveit.
Isten jött-ment a világban, segített a szegényeken, rajta tartotta a szemét a másik Istenhez tartozó migránsokon is, közben pávatáncolt egy kicsit, elmondott egy kettős beszédet, óriásplakátokon hirdette, hogy az ő országa jobban teljesít, meg, hogy működnek benne a reformok, fölavatott egy háztáji gazdaságot, egy saját kezével teremtett óvodát, és legnagyobb híve, Lőrinc barát disznóhizlaldáját, és bejelentette, hogy az ő élete egy olyan nyitott könyv, amiben az összes oldal titkosítva van.
Gáspár Menyhért Boldizsár ezzel mit sem törődött, és bejelentette:
Lássatok csodát, emberek, még két-három megnyert választás, és Isten teljesen megváltoztatja ezt a várost, minden tekintetben ezt az országot, és, bár ma még Európában sem tudják, de alapjaiban változtatja meg Európát. Bármily hihetetlen, akármennyire tűnik utópisztikusnak, ehhez a fiatalokat fogja használni, és már használja is, legalábbis a fiataloknak azt a hányadát, mely eddig még nem hagyta el Istennek az ő országát, hogy Angliában, Belgiumban, Németországban vagy Ausztriában keresse meg a saját és a családja kenyerét. Óriási az a változás, amit Isten az ő reformjaival és a rezsicsökkentéssel elindított, és hatalmas kincs az, amit képvisel, meg amit a képviselői képviselnek, és világraszóló siker az, ahogy magához, illetve a szívéhez szólítja a fiatalokat, de még a középkorúakat, meg az öregeket is. Isten tudja, és tőlünk el is várja, hogy Teltházra készüljünk, mitöbb, azt is elvárja tőlünk, hogy nagyon izgatottak legyünk, és mi izgatottak is vagyunk, egyrészt a jövő heti Körcsarnoki buli, de Isten jelenléte miatt is, ami, ne csűrjük-csavarjuk a szót, egy történelmi jelentőségű találkozó lesz a fiataloknak Istennel, az ő személyes országában. A buli kezdetekor még alig látszik majd valami Istenből, kis idő múltán azonban már föltűnik gondterhes arca, és amikor beszélni kezd, az egész Körcsarnok a levegőbe emelkedik, és Isten beszédének végéig ott is marad, az ő dicsőségére. Ezt az egész ceremóniát egy egyszerű ki hozsannázás követi, azt pedig uzsonnázás. Batyus buli lesz, ki mit hoz, azt eszik, de akinek nem futja kajára, Isten azt se hagyja ott az út szélén, hanem szól neki, hogy álljon föl, és vegyüljön el a békemenetben. A fiatalok tudják, hogy Isten ennél többet nem tehet, tengernyi a dolga, a baj meg még még ennél is több, annyi, hogy azok orvoslását az Isten se győzi.
Micsoda beszéd, gondolta Isten, van egy újabb Fiam! Tagadhatatlanul az enyém: évezredeken át ott fog állni az út szélén, leszögezem.