A fennmaradt római közvécék és megkövesedett ókori végtermékek vizsgálatával bebizonyosodott, hogy a Római Birodalom terjedésével azonos ütemben a különböző férgek is elterjedtek Európában – így az ostorféreg vagy az orsóféreg –, de a vérhasamőbák és más, fertőzéseket okozó egysejtűek is megjelentek.
A köz-, sőt, számos esetben házon belüli vécék (ezek a konyha mellé kerültek – nem túl bölcsen, hiszen így a kórokozók könnyen eljuthattak az ételig) tehát a paraziták és a baktériumok ismeretének hiányában nem sokat segítettek, de a fürdőkkel is gondok voltak: a Cambridge-i Egyetem paleopatológusa, Piers Mitchell szerint azokat nem tartották karban, a víz felszínén pedig nem ritkán egy egész rétegnyi kosz és kozmetikum lebegett, ideális körülményeket létrehozva a paraziták számára.
WC-papír helyett: szivacs egy boton
Étkezési szokásak még tovább rontották a helyzetet: az ételeik jó részét ugyan megfőzték, de a darabokra vágott, fűszerekkel ízesített hal napon történő rohasztásával létrejött garum nevű szószuk étkezéseik jó részében helyett kapott. Mivel a garumot sosem melegítették, az galandférgek keltetőhelyévé vált. A kutatás szerint a rómaiak a különböző testtájakon felbukkanó tetvekkel, bolhákkal és poloskákkal is harcban álltak.
A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a rómaiak ürüléküket és vizeletüket is bizarr módokon hasznosították.
Így lesz a tóga tiszta
A vizelet ammóniatartalma miatt ideális mosószer. A tógákat így előbb egy vizelettel teli kádba helyezték, majd hamuval tisztították.
Speciális szájvíz fogfehérítéshez
Az ammónia nem csak a ruhák mosására volt tökéletes – a költő Gaius Valeris Catullus például a fogfehérítő hatásáról is megemlékezik.
Betegek a juhok? Van megoldás!
Az epegondokkal küzdő juhokkal vizeletet itattak, a tüdőbetegeknek pedig ugyanazt töltötték az orrába. A vizelet állítólag a beteg méheket is gyógyította, de a madarak szárnyainak a langyos folyadékkal való bekenése is segíthetett azok betegségein.
Biztos trükk a zamatosabb gyümölcsökért
A vizelet ammónia mellett nitrogént és foszfort is tartalmaz, így mezőgazdasági haszna is van. Az író Columella a gránátalma édesebbé tételéről számol be: ha a fa savanyú gyümölcsöket ad, akkor a gyökerekhez helyezett emberi ürülék és vizelet egy év alatt borízűvé teszi a gyümölcsöket, öt év múlva pedig mézédessé és lédússá.
Bőrcserzés és puhítás könnyedén
A vizelettel áztatás során az utolsó szőrszálak is leválnak a nyersbőrről, a széklettel teli tartályba kerülve pedig a bőr puhábbá válik.
Földek trágyázása
A rómaiak az állati széklet mellett előszeretettel trágyázták földjeiket saját végtermékeikkel is, hiszen a vizelet nitrát-, foszfor- és káliumtartalma, valamint a széklet mind jó hatással voltak a növekvő haszonnövényekre.
A sokszínű felhasználással szemben a termékek összegyűjtésének módjáról azonban nem állnak rendelkezésre biztos információk. A köz-, vagy házon belüli családi illemhelyeken a termékek egy helyre kerültek, így külön-külön – például a bőr feldolgozásához – nem voltak kinyerhetőek. Annyi biztos, hogy a Birodalom rengeteg ürülékárussal és közvécével rendelkezett, ezek miatt pedig a hatalmat Nero halála után 69-ben átvevő Vespasianus a bőrösök és ruhatisztítók miatt azonnal adót vetett ki az vizelőhelyekre, többek közt ettől remélve az üres államkincstár megtöltését. Fia, Titus egy anekdota szerint azonnal nemtetszését és undorát fejezte ki, de a császár az azóta szállóigévé vált mondattal válaszolt:
A történet persze nem egészen így hangzott, sőt, a mondás minden bizonnyal sosem hagyta el a császár ajkait, de a történetírók hatására a francia (vespasiennes), az olasz (vespasiani) és a román (vespasiene) vizeldék máig a kétezer éve élt uralkodó nevét viselik.
Mindemellett persze tévedés lenne a rómaiakat undorító társadalomként leírni, hiszen a baktériumok és paraziták ismerete nélkül tényleg semmi esélyük nem volt ezekkel a betegségekkel szemben – az első baktérimot csak 1674-ben figyelte meg a holland természettudós, Anton van Leeuwenhoek, a vírusok felfedezésére pedig 1892-ig (Dmtrij Ivanovszkij) kellett várni.
