Élet-Stílus

Az ókori rómaiak saját végtermékeikkel próbálták jobbá tenni az életüket

Azt hitte, hogy az ókori Rómában minden tiszta volt, a makkegészséges polgárok pedig márványfalú fürdőkben mosták le magukról a koszt, majd hajtották álomra a fejüket? Óriási tévedés: Róma polgárainak egészségi állapota és higiéniája leginkább egy zsúfolt, harmadik világbeli ország nagyvárosának nyomornegyedében élőkére emlékeztetett.

A fennmaradt római közvécék és megkövesedett ókori végtermékek vizsgálatával bebizonyosodott, hogy a Római Birodalom terjedésével azonos ütemben a különböző férgek is elterjedtek Európában – így az ostorféreg vagy az orsóféreg –, de a vérhasamőbák és más, fertőzéseket okozó egysejtűek is megjelentek.

54509_7e464dba2a87e88bbe0e5048eb5cd9ec

A köz-, sőt, számos esetben házon belüli vécék (ezek a konyha mellé kerültek – nem túl bölcsen, hiszen így a kórokozók könnyen eljuthattak az ételig) tehát a paraziták és a baktériumok ismeretének hiányában nem sokat segítettek, de a fürdőkkel is gondok voltak: a Cambridge-i Egyetem paleopatológusa, Piers Mitchell szerint azokat nem tartották karban, a víz felszínén pedig nem ritkán egy egész rétegnyi kosz és kozmetikum lebegett, ideális körülményeket létrehozva a paraziták számára.

WC-papír helyett: szivacs egy boton

Étkezési szokásak még tovább rontották a helyzetet: az ételeik jó részét ugyan megfőzték, de a darabokra vágott, fűszerekkel ízesített hal napon történő rohasztásával létrejött garum nevű szószuk étkezéseik jó részében helyett kapott. Mivel a garumot sosem melegítették, az galandférgek keltetőhelyévé vált. A kutatás szerint a rómaiak a különböző testtájakon felbukkanó tetvekkel, bolhákkal és poloskákkal is harcban álltak.

A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a rómaiak ürüléküket és vizeletüket is bizarr módokon hasznosították.

Így lesz a tóga tiszta

toga

A vizelet ammóniatartalma miatt ideális mosószer. A tógákat így előbb egy vizelettel teli kádba helyezték, majd hamuval tisztították.

Speciális szájvíz fogfehérítéshez

Az ammónia nem csak a ruhák mosására volt tökéletes – a költő Gaius Valeris Catullus például a fogfehérítő hatásáról is megemlékezik.

Carmen 39

Egnatius, mivel fehérfogú, folyton
nevet. Ha törvényszéki tárgyaláson van,
ha szól a védő és a hallgatóság sír,
ő csak nevet. Fiát siratja, jajgatva
a máglya mellett árva anyja, gyászolja
egyetlenét, ő csak nevet, s akárhol van,
akármi éri, bármit űz, betegsége
nevetni egyre; gondolom, nem ízléses,
nem is finom. Egnatius, derék fickó,
figyelj szavamra: Róma sarja volnál bár,
s akár szabin, vagy tíburi, dagadt etruszk
vagy vastag umber, lánuvin, sötétbőrű
s agyarral ékes, transzpadán, miként én is,
agy bárki más, ki tiszta vízzel ápolja
fogát, bizony nem értenélek akkor sem,
mert nincs butább az oktalan vigyorgásnál.
De keltiber vagy és a keltiber földön,
ki mit vizel, be szokta véle dörzsölni
reggel fogát s vöröslő foghúsát éppúgy:
minél fehérebb hát fogad, te annál több
vizeletet nyelsz, csillogása ezt mondja.

Betegek a juhok? Van megoldás!

suovetaurile_louvre

Az epegondokkal küzdő juhokkal vizeletet itattak, a tüdőbetegeknek pedig ugyanazt töltötték az orrába. A vizelet állítólag a beteg méheket is gyógyította, de a madarak szárnyainak a  langyos folyadékkal való bekenése is segíthetett azok betegségein.

Biztos trükk a zamatosabb gyümölcsökért

A vizelet ammónia mellett nitrogént és foszfort is tartalmaz, így mezőgazdasági haszna is van. Az író Columella a gránátalma édesebbé tételéről számol be: ha a fa savanyú gyümölcsöket ad, akkor a gyökerekhez helyezett emberi ürülék és vizelet egy év alatt borízűvé teszi a gyümölcsöket, öt év múlva pedig mézédessé és lédússá.

Bőrcserzés és puhítás könnyedén

1280px-Leather_tanning,_Fes

A vizelettel áztatás során az utolsó szőrszálak is leválnak a nyersbőrről, a széklettel teli tartályba kerülve pedig a bőr puhábbá válik.

Földek trágyázása

A rómaiak az állati széklet mellett előszeretettel trágyázták földjeiket saját végtermékeikkel is, hiszen a vizelet nitrát-, foszfor- és káliumtartalma, valamint a széklet mind jó hatással voltak a növekvő haszonnövényekre.

Egy római közvécé fénykorában
Egy római közvécé fénykorában

A sokszínű felhasználással szemben a termékek összegyűjtésének módjáról azonban nem állnak rendelkezésre biztos információk. A köz-, vagy házon belüli családi illemhelyeken a termékek egy helyre kerültek, így külön-külön – például a bőr feldolgozásához – nem voltak kinyerhetőek. Annyi biztos, hogy a Birodalom rengeteg ürülékárussal és közvécével rendelkezett, ezek miatt pedig a hatalmat Nero halála után 69-ben átvevő Vespasianus a bőrösök és ruhatisztítók miatt azonnal adót vetett ki az vizelőhelyekre, többek közt ettől remélve az üres államkincstár megtöltését. Fia, Titus egy anekdota szerint azonnal nemtetszését és undorát fejezte ki, de a császár az azóta szállóigévé vált mondattal válaszolt:

Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga.

A történet persze nem egészen így hangzott, sőt, a mondás minden bizonnyal sosem hagyta el a császár ajkait, de a történetírók hatására a francia (vespasiennes), az olasz (vespasiani) és a román (vespasiene) vizeldék máig a kétezer éve élt uralkodó nevét viselik.

Mindemellett persze tévedés lenne a rómaiakat undorító társadalomként leírni, hiszen a baktériumok és paraziták ismerete nélkül tényleg semmi esélyük nem volt ezekkel a betegségekkel szemben – az első baktérimot csak 1674-ben figyelte meg a holland természettudós, Anton van Leeuwenhoek, a vírusok felfedezésére pedig 1892-ig (Dmtrij Ivanovszkij) kellett várni.

via Science, Miko Flohr, Andrew Wilson: The Economy of OrdureMentalFloss, Wikimedia Commons, Italy Magazine

Ajánlott videó

Olvasói sztorik