A karácsony a szeretet, a család, az ajándékok és a béke ünnepe.
Sőt, igazából minden nap a háború ünnepe, mert a háborút olyan nagyon azért nem érdekli, hogy munkanap van-e. A fenyőünnep örömére gyorsan össze is szedtük, melyek a világnak azok a szerencsétlen részei, ahol a karácsony ellenére is gyilkolják egymást az emberek. Jó, csak a legérdekesebb háborúkat szedtük össze, mindenről ugyanis lehetetlen lenne írni.
Kezdjük először az igazán nagyágyúkkal, Amerika háborúival. Ők az elit liga, természetesen, hiszen az Egyesült Államoknál senki nem tudja jobban propagálni a saját háborúit. Még Oroszország sem.
Afganisztán
Azt hinnénk, ennek az ügynek vége, miután tavaly az amerikaiak azt mondták, hogy vége. Hát nincs. 2015-tel új korszak kezdődött, már csak tízezernél valamivel több NATO-katona van Afganisztánban. 2001 óta tart a háború, körülbelül hárommillióan haltak meg benne. Ez egyébként egy majdnem 15 éves konfliktusnál megdöbbentően kevés, amire nyilvánvalóan az a magyarázat, hogy Afganisztán sosem volt klasszikus háború, az amerikaiak is inkább felkelésként emlegetik, amivel a counter-insurgency szabályai szerint kellett volna leszámolni. Nem sikerült. Az ilyen alacsony intenzitású, nagyon politikai, nagyon lokális konfliktusokban a legnagyobb hatalmak hadseregei is rendszeresen elvéreznek.
Irak
Az iraki háború a másik szép nagy vödörnyi szar, amibe az amerikaiaknak sikerült belerúgnia, de ezt már tényleg nem kenhetik senki másra. Amennyire érthető volt Afganisztán megszállása 2001 szeptembere után, annyira érthetetlen volt Iraké 2003-ban. És nem kevés munkája volt benne egy háborús bűnösökből és seggnyalókból álló koalíciónak, hogy sikerüljön.
Az iraki háború lehetett az, amivel végleg sikerült szétcseszni a Közel-Keletet. Közvetve ennek köszönhetjük, hogy Irán és a Hezbollah szerepe ennyire felértékelődött, valamint az Iszlám Állam létezését. Ráadásul, az amerikai hadseregben annyi nem volt, hogy ha már elkezdték, akkor brute force végigtolják a háborút.
Az iraki konfliktus egyébként pont azért érdekes, amiért az afgán is. Az amerikaiak elvileg ezt a háborút is lezárták. De amint lezárták, Irak gyakorlatilag kettészakadt, és nyugaton átvette az uralmat az Iszlám Állam. Irakot Szaddám alatt a szunniták irányították, pedig akkor is a síiták voltak többen. Szaddám megbuktatásával a síiták kerültek hatalomra, és nem voltak sokkal elegánsabbak a szunnitákkal szembemi kisebbségpolitikában, mint Szaddám rezsimje. Ez alapján valamennyire még érthető is, hogy a szunnita irakiak, és a rezsim volt vezetői miért támogatják akkora lelkesedéssel a szunnita Iszlám Államot.
Szíria
Szíriában nem is egy háború van egyszerre, hanem legalább négy-öt, de inkább hatszáz apró. Erről egyébként írtunk részletesebben is, de nagy vonalakban elmondom. Az Asszád-kormány harcol a független felkelőkkel és az Iszlám Állammal. A független felkelők az Iszlám Állammal, Asszáddal, az oroszokkal és egymással. Amerika harcol Asszáddal és az Iszlám Állammal, Oroszország harcol az Iszlám Állammal és a független felkelőkkel, meg lassan már Törökországgal is. A kurdok pedig bárkivel, ha attól lesz saját országuk. Ennek a konfliktusnak tényleg soha nem lesz vége, ami azért is baj, mert az európai menekültválságot és az európai szélsőjobb megerősödését is ennek köszönhetjük. Azért az olaj még segíthet.
Izraeli-palesztin konfliktus
Ha már a harcokról beszélünk, amiknek soha nem lesz vége. A legutolsó kört 2014-ben sikerült letudni az izraeli Operation Protective Edge akcióval. Hiába, az izraeliek az amerikaiaktól tanultak nevet adni a konfliktusoknak. Az történt, hogy a gázai övezetből elkezdték kasszám-rakétákkal (ez sokkal menőbben hangzik, mint ami, vagyis otthon összetákolt rakéták) lőni Izrael elérhető részét. Izrael erre úgy reagált, ahogy szokott: túlreagálták és szarrá bombáztak mindent. Ennek szerencsére vége lett, de Netanjahu újabb megválasztásával távolabb kerültünk a konfliktus rendezésétől, mint valaha voltunk.
Mostanra a harc már az utcákon folyik, fegyverek nélkül. Minden héten előfordul egy utcai késelés vagy gázolás, ahol az elkövető palesztin volt. Így lehet kevés pénzből igazán hatásosan rettegésben tartani egy országot: csináljunk fegyvert az autóinkból és a konyhai eszközeinkből. A palesztinoknak más már nem nagyon jut, csak ez a pár késelés és gázolás.
Jemen
Kemény konfiltus, kemény emberekkel. Egy ország, aminek a több ezer éves történelmében egyik bandaháború váltotta a másikat. A jemeniek annyira kemények voltak, hogy nemcsak az oszmán, de a brit birodalom katonáit is rémálmok gyötörték a harcok után. Már amennyiben túlélték őket, de erre csak elvétve volt példa. Itt írtunk részletesebben arról, hogy miért ölik egymást.
Törökország és a kurdok
Ez is egy rendkívül sunyi háború, rendkívül sunyi okok miatt. A kurdoknak nagyon régóta szinte mindenkivel konfliktusaik vannak, amire egyetlen remek magyarázat van: négy országban elterülve élnek, összefüggő, etnikailag homogén területen, még sincs saját országuk. A legközelebb talán most kerültek hozzá. Irakban de facto kikiáltották a saját országukat és Szíriában sem állnak tőle messze, ráadásul, a nyugati világ közvéleménye is melléjük állt, miután kikergették az ISIS-t Kobaniból.
Az egyetlen probléma, hogy ha Szíriában sikerülne is kikiáltani a saját országukat, akkor két tűz közé kerülnének. A kurdok ugyanis nemcsak az Iszlám Állammal harcolnak, de a törökökkel is. Erdogan elnök az előző választások előtt gyakorlatilag újranyitotta a háborút a kurdokkal azért, hogy meglegyen a többsége a török parlamentben. Túlságosan megerősödtek ugyanis a kurdbarát ellenzéki pártok. Most is rengeteg apró, gerillaháborúba illő konfiltusról hallani a törökök és a kurdok között. Csak a héten robbant egy bomba az Isztambuli reptéren, és a török rendőrség megölt két fegyveres kurd nőt Törökországban.
Ukrajna
És meg is van az egyetlen kivételünk, ahol nem fogják egymást gyilkolni az emberek karácsonykor. Egyben pedig eljutottunk ahhoz az országhoz is, ahol keresztények ölik egymást.
Kedd éjféltől lépett életbe az újévi tűzszünet a kijevi vezetés és az oroszbarát szakadárok (jó, mondjuk ki, Oroszország) között. Elvileg feltétel nélküli és teljes a tűzszünet, ami január közepéig tart, hogy pont benne legyen minden ünnep. Ukrajnában ugyanis jórészt keleti keresztények élnek, ahol a vallási naptár a Julián-naptár szerint megy. Két hét késéssel a katolikushoz képest.
