Az EASTERN Design Office építésziroda különösen hangzó megbízást kapott egy megrendelőtől. „Egy házat szeretnék, amely a halált várja. Tizenöt éven belül meghalok, ebben a házban szeretném várni a halált. Az épület tartson ki tehát tizenöt évig. Valami kisméretűre gondoltam. Megtaláltam a helyet hozzá, egy kis földdarab egy félszigeten, amely keletre néz. Utálom a naplementét. Amikor meghalok, napfelkelte lesz. Amikor eljön a végső pillanat, a tengert látom majd, és egy hajón távozom majd el.”
A japán kultúra egészen másként áll az öregkorhoz és a halálhoz, nincs az a páni félelem, tagadás és menekülés bennük ezzel kapcsolatban, mint bennünk, európaiakban. A megrendelő őszinte egyszerűséggel választott utolsó otthont és közölte óhaját.
Az építésziroda pedig megtervezte a házat. A betonkonstrukció 8,6 méterre a tengerszint fölé magasodik. A belső térben sok a faanyag, a megemelt padló és a mennyezet burkolata is az, és V alakú a felosztása. Homlokzatát eltérő formájú ablakok tarkítják, alacsonyabban és magasabban, és attól függően, hogy a ház lakója éppen áll vagy ül, mindenhonnan a tengert látja. Hajnalban pedig, amikor pirkad, csodálatos fények töltik el az egész házat, amelynek akár ez is lehetne a neve: Himnusz a hajnalhoz.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az EASTERN Design Office weboldala