Isabel Bowdery pontosan azért ment el a Eagles of Death Metal péntek esti párizsi koncertjére, amiért mindenki más: hogy bulizzon, szórakozzon, jól érezze magát. Tömeges kivégzés lett belőle, ahol 89 ember vesztette életét.
Isobel Facebook-bejegyzésben írta le, hogy mi mindenen ment keresztül.
you never think it will happen to you. It was just a friday night at a rock show. the atmosphere was so happy and…
Posted by Isobel Bowdery on Saturday, November 14, 2015
“Nem hiszed, hogy ilyesmi veled is megtörténhet. Csak egy péntek este volt, egy rockkoncerten. Boldogság vesz körül, mindenki mosolyog és táncol körülötted, így, mikor azok az emberek lőni kezdenek, először naivan azt hiszed, ez is csak a show része”
-így kezdte Isobel a posztot, amit mostanáig másfél millióan lájkoltak és több mint félmillióan osztottak meg. A fiatal lány a szélvészgyorsan terjedő posztot azzal a véres felsővel illusztrálta, amit péntek este viselt. Leírta, a Bataclan koncertteremben nem terrorista támadást élt túl, hanem mészárlást.
“A szemem láttára lőtték halomra az embereket. A padló egy pillanat alatt iszamos volt a vértől. Súlyos volt a csend, csak a felnőtt férfiak sírása törte meg, akik halott barátnőik teste felett térdepeltek.”
Isobel leírta, a látottaktól sokkot kapott és rémületében nem tudott mást tenni, mint hogy a padlóra vetette magát és a következő egy órában halottnak tettette magát.
“Visszatartottam a lélegzetemet, igyekeztem nem mozdulni, nem sírni – nem akartam megadni azt az örömet ezeknek az embereknek, hogy lássák a félelmet a szememben” – írta.
A fiatal lány azt mondja, azokban a rettenetes percekben egyáltalán nem fogta fel, mi történik körülötte. “Olyan volt az egész, mint egy rémálom. Végig azt vártam, hogy valaki majd odalép mellém és azt mondja, vége.” Elárulta, túlélőként lehetősége van arra, hogy felhívja a figyelmet a horror igazi hőseire.
“A férfira, aki az életét kockáztatta, hogy megnyugtasson, a szerelmespárra, akinek utolsó szavai a szeretetről szóltak és akik visszaadták a hitemet az emberi jóságban, a rendőrökre, akik több száz embert mentettek meg, a vadidegenre, aki – miközben az utcán kóboroltam céltalanul – szállást adott és vígasztalt, míg én azt hittem, a szerelmem halott, rátok, akik a történtek óta szüntelenül külditek a támogatást és a kedves szavakat.”
Isobel azt mondja, az, amin péntek este a lövöldözést követően keresztülment, biztosítja arról, hogy a világunkban megvan a lehetőség, hogy egy sokkal jobb hely legyen. Hogy ilyesmi soha többet ne fordulhasson elő. Azt is hozzátette, miközben a padlón feküdt, a vérben, és arra a golyóra várt, ami véget vet 22 évének, a szerettei arcát képzelte maga elé.
“Azt suttogtam magamban ezeknek az arcoknak, hogy szeretem őket. Újra és újra. Életem legszebb pillanatai jártak a fejemben és azt kívántam teljes szívemből, hogy a szeretteim pontosan tudják majd, mennyire szerettem őket, akartam, hogy bármi történjen is velem, higgyenek az emberek jóságában. Hogy ne engedjék győzni ezeket az embereket.”
A párizsi terrortámadásokkal kapcsolatos, legfrissebb híreinket ide kattintva olvashatják.