TO GO WITH AFP STORY BY Katell Abiven "Spain-vote-economy-clothing-Zara"
Clothes by the Spanish Zara brand hang at the headquarters of the Inditex group  in Arteixo, northwestern Spain, on October 20, 2011. As Spain's politicians spar over how to escape a painful economic crisis, major exporters like fashion titan Inditex and its smash Zara brand are finding riches elsewhere. Welfare cuts and a staggering 21.52-percent unemployment rate have angered Spanish voters, who are expected to topple the Socialist government in November 20 elections. AFP PHOTO / MIGUEL RIOPA / AFP PHOTO / MIGUEL RIOPA
Poszt ITT

Karafiáth: belefulladunk a műanyag hulladékba

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2016. 10. 29. 12:00

A BBC riporterei sokkoló esetekről tudósítottak törökországi ruhagyárakból, ahol olyan nagy láncok készíttetik a ruháikat, mint a Mango vagy a Zara. (Azaz az Inditex, ami alá tartozik még többek között a Berschka és a Massimo Dutti is.) A tudósításaik szerint menekült gyermekeket is „foglalkoztatnak” az üzemekben, akiket kézpénzzel fizetnek ki a nap végén és nagyságrendekkel kevesebbet kapnak, mint a többiek. A cégek persze folyamatosan ellenőrzik a munkakörülményeket, de ezek gyakorlatilag kontrollálhatatlanok, hiszen a távoli gyárakban közvetítők által kerül munkaerő, így rengeteg lehetőség van a szabályok kijátszására.

Emlékszünk még arra, mikor megtudta a világ, micsoda gyilkos környezetben dolgoznak például a Távol-Keleten a kizsákmányolt helyi munkások? És arra, amikor a gyár – ahol a biztonság fogalmát nem ismerték – ráomlott a varrónőkre, több halálos áldozatot követelve? Belegondolunk abba, mikor nagy halom címkés zacskóval kúszunk haza a shoppingolásból, hogy micsoda ára van ennek a halmozásra épülő divatozásnak?

Ideje lenne visszavenni.

Ráadásul a környezetet is alaposan megterheli mindez, nem lehet büntetlenül úszni a folyamatosan gyártott kacatokban.

Lassan két éve történt, hogy Norvégia egyik legjelentősebb lapja, az Aftenposten kiküldött három fiatal divatblogger lányt Kambodzsába, nézzék már meg a saját szemükkel, hogyan is készülnek azok a ruhadarabok, amiket oly szívesen – és oly nagy számban – akasztanak le a kedvenc márkáik állványairól. A lányoknak egy-egy tízperces videóüzenetben kellett feldolgozniuk élményeiket.

Sírtak

Ellátogatnak egy textilgyárba, felkeresik az egyik munkás otthonát, majd beállítják őket is dolgozni, hogy a saját bőrükön is érezhessék, micsoda embertelen körülmények között készülnek a pár eurós ruhák. Végül a kapott bérükből kellene megoldaniuk az életet, például az étkezést. A lányok a filmek elején még szörnyülködve ugyan, de olyan megjegyzéseket tettek, hogy ezeknek az embereknek legalább van munkájuk.

A végén pedig sírtak az átéltek hatására, és csodálkozva kérdezték, hogy ezek a hatalmas európai cégek miért nem tesznek valamit a munkakörülmények javításáért, miért nem segítenek ezeknek a szegény, kizsigerelt, éhbérért hajtott dolgozóknak. Nem kérdés, hogy az Aftenposten célja az akció által egyrészt az érzékenyítés volt, másrészt pedig talán az, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy egyáltalán nincs szükségünk minderre.

Egyszerűen nem kell ennyi cucc.

Ráadásul ilyen silány minőségű ruhanemű. Mert ne higgyük, hogy a fillérekért gyakorlatilag hozzánk vágott ruhák a divat pillanatnyi ígéretén kívül egyéb értéket is hordoznának. E nagy láncok gyakorlatilag elfelejtették a természetes anyagokat, tobzódunk a „műanyagban”, a színes ruhafestékben. A hatalmas pulóver nem melegít, mert a gyapjú a meleg igazán (igaz, nem is kétezer forint), izzadunk a poliészterben, melynek lehet, hogy selyemszerű a fénye, de az igazi selyemmel köszönő viszonyban sincs. Fázunk a silány pufikabátban, hideg a nyakon a műszőr. Persze valódi tollal bélelt, jó minőségű szőrme vagy műszőrme már nem kímélné a pénztárcát. Mintha elfelejtettük volna, milyen egy valóban jó ruha.

Designers for Zara, the flagship outlet of Spain's Inditex group work on a collection at the groups headquarters in Arteixo, 14 March 2006. Admired for its logistically complex "just-in-time" stock turnaround strategy, the La Coruna-based group imports about 30 percent of its products from Asia and operates 35 outlets in Asia. It recently opened locations in the Philippines, Singapore and Malaysia. For the period from February to October, Inditex net profits totalled 520.5 million euros (620 million dollars), an increase of 28 percent compared with the same period of 2004.Traded on the Madrid stock exchange, Zara's full-year 2005 results are expected 29 March.
AFP PHOTO / Miguel RIOPA / AFP PHOTO / MIGUEL RIOPA
Fotó: Getty Images/Miguel Riopa

Baromi olcsó

Semmit nem utálok jobban, mint amikor azt alábbiakat hallom egy üzletben: „Nem hagyom itt, mert olyan baromi olcsó, egynek jó lesz.” vagy „Elfér a szekrényben, legfeljebb kihajigálok pár tavalyi szart.” És valóban: a gardróbok telis tele vannak még új, címkés darabokkal, amiket egy-egy hirtelen impulzus hatására azonmód meg kellett szerezni, olyan sálakkal, pulcsikkal, zakókkal, amiket nem is tudunk mihez felvenni, így árválkodnak csak a fogasokon, illetve olyan blúzokkal, szoknyákkal, amiket a kosárba hajítottunk, mert bár nem voltak pont ránk illőek, át akartuk egy kicsit fazonírozni őket.

Aztán persze nem csináltunk velük semmit, hiszen vettük aztán rohamtempóban még vagy húsz újat. Még a hetvenes években is nagy értéke volt a ruhának, a cipők nem műanyag, gyakorlatilag eldobható semmiségek voltak, a télikabátokat meg kellett becsülni. Még kamasz koromban is azok voltak a legjobb darabjaim, amit anya vagy a mama varrt, kötött vagy horgolt nekem. Virágzottak a szabóságok, a komolyabb, alkalmibb öltözékek műhelyekben, méretre készültek. Nem sírom vissza a régi világot, de komolyan szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy zsákutcában járunk, jobban kellene figyelnünk.

És van alternatíva.

Én például rajongok a turkálókért, ahol remek anyagú cuccokra bukkanok, szeretem a cserebere oldalakat, hogy ne a kukában kössön ki (növelve a földet ellepő szeméthalmot) a megunt a gönc, és igen, varratok.

A mi felelősségünk

Nem mondom, hogy ez a legolcsóbb megoldás, de néha meglepően jól kijövök. Vadászom a finom anyagokra és a ruha valóban az enyém lesz – pont rám szabva és egyedien, nem jön szembe a mása az utcán. Direkt keresem az újrahasznosítással foglalkozó designereket (ilyen kedvenc például a Maminvent is, a profilképemen is innen van a fejdíszem: egy régi farmerből és otthonkagombokból lett újraálmodva), átalakíttatom a régi holmikat. Kopott bőrdzsekimből így lett szuper táska, régi óriási gyapjúkardigánomból nemezes fali tároló. Meg kellene tanulni, hogy nem kell feltétlenül újat venni.

Mert a mi felelősségünk is, mindenkié külön-külön, hogy a tömeges ruhatermelés miatt embertársaink éhbérért robotolnak, a mi felelősségünk, hogy belefulladunk a műanyag hulladékba. És saját tapasztalataimból tudom (mert pár éve még én is ilyen habzsoló voltam), hogy egy kis gondolati reformmal átformálhatjuk magunkat. És a végén sokkal jobban fogjuk szeretni és becsülni a ruháinkat.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.