Light
Leon, a profi pószter (Leon, Leon a profi, Jean Reno)

Kulisszatitkok a 20 éves Léon, a profi történetéből

Keresztesi Ferenc
Keresztesi Ferenc

szárnyas hírvadász. 2014. 11. 26. 18:06

20 éves a Léon, a profi: Luc Besson egyik legszerethetőbb filmje, ami elindította Natalie Portmant a pályáján és nemzetközileg ismertté tette Jean Renót. Az évforduló kapcsán összegyűjtöttük a legfontosabb részleteket. 

Korábban a témában:

Luc Bessonnak nagy tervei voltak a Léon, a profival, nem is bízta a véletlenre a sikert: a sztori helyszínéül New Yorkot választotta, nemzetközi stábbal és színészekkel – köztük a briliáns Gary Oldmannel – dolgozott, sőt, francia film létére a szövegeket angolul vették fel; sokan koprodukciónak is hitték az ízig-vérog francia mozit. Azért Besson ügyelt rá, hogy honfitársainak is megadja, ami jár nekik: amikor a filmet először bemutatták 1994 szeptemberében, két hónapig kizárólag Franciaországban volt műsoron, csak a november 18-as Egyesült Államokbeli premierrel indult be a nemzetközi forgalmazása.

Leon, a profi - Leon és Mathilda (Leon, Leon a profi, Jean Reno, Natalie Portman)

A Léon Luc Besson ötödik nagyjátékfilmje volt a sorban az Élethalálharc, a Metró, A nagy kékség és a nemzetközi áttörést hozó Nikita után. Ez utóbbi filmje, az 1990-es Nikita sikere volt az, amire bátran építve ugyancsak az egyik saját filmötletét valósította meg a Léonban a bérgyilkos és a megárvult kislány meséjének filmre vitelével. A mozi relatíve kis költségvetésből, mindössze 16 millióból készült, ugyanis a legtöbb jelenet belső terekben, jobbára szállodai szobákban játszódik, amelyeket még Franciaországban vettek fel, csak néhány kültéri szcéna rögzítéséhez utazott el a stáb New Yorkba, illetve a film végi leszámolás miatt New Jersey-be – ezzel komoly milliókat spórolva.

Besson emellett nem csak a büdzsével bánt szigorúan, saját magá val szemben is komoly önmérsékletet kellett gyakorolnia: a film köztudatban élő végső változata alaposan eltért attól a verziótól, amit a direktor eredendően megálmodott. Rendesen megkurtították például a játékidőt, egészen pontosan 25 perccel. Később természetesen forgalomba került a kihagyott jeleneteket tartalmazó kiadás is, mindjárt két különböző verzióban: megjelent egy 133 perces „nemzetközi” és egy 136 perces „vágatlan” változat is. Luc Besson saját elmondása szerint, miközben az utóbbit tartja az igazi, teljes filmjének, mégis a vágóasztalon “ráerőszakolt” módosításoknak eredményét, vagyis a rövidítettet aposztrofálja „rendezői változatnak”. És hogy miért kellett megvágnia a filmet? Az ok prózai: az amerikai forgalmazó Columbia Pictures szerint a több mint két órás eredeti “nem szerepelt jól” a Los Angeles-i tesztvetítésen – magyarán abban a formájában nem voltak hajlandóak értékesíteni a filmet.

Natalie Portman mint Mathilda (Leon a profi, Natalie Portman)

A kihagyott jelenetek mind a film második feléből származnak, és Léon és Mathilda összeszokását, valamint közös akcióit örökítik meg. Az apró, jelentéktelennek tűnő momentumok valójában igen sokat tesznek hozzá a duó – és vele a teljes produkció – sajátos bájához. Többet láthatunk Mathilda bérgyilkos-kiképzéséből, amit Léon lelkiismeretesen szervez meg, és nagyon mókásan ad elő. Hasonlóképpen aranyosak a páros együttélésének rutinját ábrázoló montázs-szerű képsorok is, amelyek a zenei aláfestéssel még a burleszk felé is kikacsintanak, még életszerűbben mutatva meg a két főszereplő fejlődését és egymás iránti szeretetének kialakulását.

A Leon, a profi utánozhatatlan bája tehát elsősorban nem is az egyszerű, de lényegre törő cselekménynek, sem a frankó akcióknak, hanem a Jean RenoNatalie Portman duó teljesítményének tudható be. Kettejük közül az akkor 46 éves Reno ekkor már harmadízben dolgozott együtt Luc Bessonnal, A nagy kékség és a Nikita után, mi több, ez utóbbiban ugyancsak „takarítót” formált meg, bár egy Léonnál lényegesen kellemetlenebb alakot. Reno – alakításai mellett – épp a közös munkák során Bessonnal kialakult barátságának és a tőle kapott szerepeknek köszönhette ekkoriban kialakuló nemzetközi hírnevét.

Leon, a profi - Leon és Mathilda búcsú (Leon a profi, Leon, Jean Reno, Natalie Portman)

A másik oldalon az ekkor még csak tizenegy éves Natalie Portman még igencsak távol állt attól, hogy csak úgy ráosszanak egy szerepet. Az elmúlt húsz év alatt Hollywoodban meghatározóvá vált Oscar-díjas színésznőnek Mathilda eljátszásáért alaposan meg kellett küzdenie: a meghallgatáson első körben el is utasították, a castingot vezető Todd M. Thaler ugyanis túl fiatalnak találta Portmant. Sokáig úgy volt, hogy az akkor tizenöt éves Liv Tyler, a rockzenész Steven Tyler lánya lesz a befutó, vele viszont éppen az nem stimmelt, hogy túl öregnek tűnt a figurához. Natalie Portman viszont már fiatalon is rendkívül elszánt volt, ezért visszament a meghallgatásra, hogy megpróbálja újfent elnyerni Luc Bessonék kegyeit. Azt a drámai jelenetet adta elő, amikor Mathilda a kisöccsének elvesztéséről beszél, ezzel pedig sikerült olyannyira meggyőznie a rendezőt, hogy ráosztották a szerepet, ami aztán beindította karrierjét.

Végül ne feledkezzünk meg az alkotás gonoszát, a korrupt és nem teljesen épelméjű ügynököt alakító Gary Oldmanről, akit lényegében húzónévnek szerződtetett Luc Besson. Oldman addigra már olyan parádés alakításokkal büszkélkedhetett, mint A pokol konyhája féktelen Jackie Flannery-je, a Francis Ford Coppola-féle Drakula címszereplő vámpírja, és a kultikus Tiszta románc ugyancsak abnormális Drexl Spivey-ja. Bessonéknak mázlijuk is volt a sztárstátusz irányába előre törő Oldman ízlésével kapcsolatban: a színész előszeretettel játszott deviáns figurákat. Márpedig Stansfield karaktere ilyen szempontból abszolúte beleillett a sorba. A színészt egyáltalán nem zavarta, hogy esetleg beskatulyázzák – ami meg is történt -, mert ő élvezte ezeket a tébolyult karaktereket, meg is látszott az alakításain, köztük a Leon, a profiban is, hiszen a maga kevés játékidejében is mérhetetlenül zseniálisan ördögi tudott lenni. Nézzük csak vissza azt a momentumot, ahogyan beveszi a titokzatos, elmeháborító piruláját: egyszerűen tanítani kellene, annyira ott van.

 

Luc Besson egyszerre megindító és mozgalmas filmje tehát nem érdemtelenül vált már új korában is jelentőssé. A szerethető bérgyilkos és az ő kis protezsáltjának meséje 1994-ben, az akciófilmek hőskorának végéhez közeledve olyan friss és szokatlan húzás volt a francia filmestől, amire méltán figyelt fel a filmszakma. Ma, 20 évvel később pedig még mindig épp olyan utánozhatatlan hatással bír, mint akkor. Korosztálytól függetlenül ajánlott ma is bárkinek, aki egy kis kuriózumra vágyik az egy kaptafára készülő hollywoodi akciómozik mellett.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.