Tojásokat rakhattak az emlősök ősei – olvasható a Witwatersrandi Egyetemtől származó közleményben.
A Lystrosaurus egy szívós, növényevő hüllő volt, amely az emlősszerűek csoportjába tartozott. A perm-triász korszak végi tömeges kihalás miatt került előtérbe, amely a bolygónk történetének legsúlyosabb kihalási eseménye volt. Miközben számtalan faj eltűnt, a Lystrosaurusnak sikerült a heves hőség és a hosszan tartó aszályok ellenére túlélni.
A nemzetközi kutatócsoport által közölt kutatás szerint először azonosítottak egy körülbelül 250 millió éves Lystrosaurus-embriót tartalmazó tojást.
A tudósok szerint ezek a tojások puha héjúak lehettek, ami megmagyarázza, hogy miért nem találtak eddig egyet se. A dinoszauruszok kemény, ásványanyag-tartalmú tojásaival szemben, amelyek könnyen megkövesednek, a puha héjú tojások rendkívül ritkán maradnak fent.
A tanulmányból kiderül, hogy a Lystrosaurus termetéhez képest nagy tojásokat rakott. A ma élő állatoknál a nagyobb tojások több sárgáját tartalmaznak, amely biztosítja az embrió számára a fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot. Ez pedig arra utal, hogy a Lystrosaurus – a mai emlősöktől eltérően – nem termelt tejet utódai számára. A nagy méretű tojásoknak van még egy előnyük: jobban ellenállnak a kiszáradásnak. A kihalást követő zord, aszályra hajlamos környezetben ez a túlélést segítő tulajdonság lehetett.
A további eredmények arra utalnak, hogy a Lystrosaurus fiókái valószínűleg fejlettek voltak születésükkor. A fiatal állatok képesek lehettek az önálló táplálkozásra, elmenekülni a ragadozók elől, és gyorsan ivaréretté váltak. Ennek köszönhetően vált az emlősök őse a kihalás utáni ökoszisztéma uralkodójává.
