Az eddig sem volt kérdés, hogy a véradás jó célt szolgál, arról azonban kevesebb információ állt rendelkezésre, hogy a folyamat milyen változásokat okoz a véradóknál. A brit Francis Crick Intézet tudósai azonban most megvizsgálták több száz rendszeres véradó mintáit, és olyan genetikai mutációkra bukkantak az őssejteket vérsejtetté alakító genetikai mutációkban, melyek javíthatják a szervezet vérveszteségre adott válaszát. Mindezt úgy, hogy közben nem növelik a vérhez köthető daganatos megbetegedések kockázatát – írja a Science Alert.
A Blood folyóiratban megjelent nemzetközi kutatásban 217 olyan férfi mintáit hasonlították össze, akik életük során több mint 100 alkalommal adtak vért, 212 olyan férfiével, akik kevesebb mint 10 alkalommal adtak vért, hogy megkeressék a minták közötti eltéréseket.
A csapat konkrétan a vérképző őssejteket vizsgálta, amelyek igény szerint képesek több vérsejtet termelni. Azonban, ahogy öregszünk, ezek a mechanizmusok elkezdhetnek felbomlani, ami vérrákos betegségekhez, például leukémiához vezethet. A vérveszteség azonban, mint kiderült, beindítja az eritropoetin hormon termelődését.
Az egereken végzett későbbi tesztek alátámasztották azt az elképzelést, hogy a véradás a potenciálisan káros genetikai mutációk bevezetése nélkül képes fokozni a regenerációs képességet. A kutatásnak azonban vannak korlátai: például, hogy a véradók alapvetően sokkal egészségesebbek, mint az átlaglakosság, ez ugyanis feltétele a részvételnek. Éppen ezért a kutatók hangsúlyozták, hogy a komolyabb tanulságok levonásához további kutatásokra lesz szükség.
