Tudomány

Több ezer éves holttesteket szagoltak meg

izanbar / Getty Images
izanbar / Getty Images

Egy új tanulmányban a szakértők ókori múmiák szagát mutatják be – írja a The Guardian. A kutatók emberi orrokat és műszereket egyaránt segítségül hívtak a vizsgálathoz, a cél az volt, hogy nem invazív módon derítsék ki, az illatok mennyiben tükrözik a mumifikálás során használt anyagokat.

Matija Strlič, a Ljubljanai Egyetem és a University College London (UCL) munkatársa csatapával arra jutott, hogy az ősi holttestek jellemzően fűszeres, fás és édes szagot árasztanak.

A projekt adatait felhasználva a szakemberek olyan szintetikus szagot szeretnének létrehozni, amelyet a múzeumok a közönség bevonására használhatnak fel.

A kutatók a kairói Egyiptomi Múzeumban tárolt kilenc múmiát elemezték, a maradványok az Újbirodalomtól a római korig terjedő időszakból, i. e. 1500 és i. sz. 500 közöttről származnak. Egyes holttesteket beburkoltak, míg másokat nem, néhány múmiát pedig kő, fa vagy terrakotta szarkofágba helyeztek.

A csapat kis csövekkel és szivattyúkkal szívta ki a levegőt az egyes testek környezetéből, majd minden egyes mintát nyolc képzett szakértő szagolt meg. A résztvevők 13 különböző szagtípus intenzitását értékelték.

Az aromák múmiákként eltérőek voltak, de általában kellemesnek ítélték meg őket: hét leletnek fás, hatnak fűszeres, ötnek édes, háromnak pedig füstölőszerű illata volt. Néhányhoz poshadt, avas vagy penészes profilt is kötöttek.

A vizsgálat következő részeként műszerrel azonosították a mintákban lévő vegyületeket, majd az izolálás után ismét szagpróba jött. A csapat megállapította, hogy a múmiák általános illata nem feltétlenül egyezett az érintett anyagoktól elvártak szaggal, ami az emberi észlelés összetettségét bizonyítja.

Az egyes komponensek négy fő forrásból származtak:

  • a mumifikálási folyamat során használt anyagokból;
  • a mikrobák által kibocsátott vegyületekből;
  • a szintetikus növényvédő szerekből és rovarriasztóktól;
  • valamint a konzerválás során használt növényi olajokból.

Az is kiderült, hogy a kiállított darabok anyagai nagyon változatosságot és koncentrációt mutattak a raktárban tároltaknál. Strlič szerint érdekes lenne olyan múmiák elemzését is elvégezni, amelyeket nem kezeltek konzerválás céljából.

Barbara Huber, a Max Planck Geoantropológiai Intézet munkatársa, aki nem vett részt a projektben, üdvözölte a vizsgálatot, ám kiemelte: a ma érzékelt szagok nem azonosak azokkal, amelyek a test mumifikálásának idején jelen voltak. Huber és kollégái korábban rekonstruálták az i. e. 1450 körül élt Szenetnaj nevű egyiptomi előkelőnő mumifikálásakor használt balzsamok illatát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik