Gróf Apponyi Albert, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa 92 éve, 1933. február 7-én hunyt el. Legnagyobb érdemei közé tartozik az 1907. évi oktatási törvény bevezetése, illetve hogy ő vezette a párizsi békekonferencián részt vevő magyar békedelegációt – derül ki a Rubicon cikkéből.
Már fiatalon kiváló politikusnak bizonyult
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária 1846-ban született.
Fiatalon jogot tanult, majd Deák Ferenc tolmácsaként kezdte meg karrierjét. Mindössze 26 éves volt, amikor bekerült az országgyűlésbe, ahol komoly hírnevet szerzett szónoki képességeivel, később pedig az ellenzék egyik vezéralakja lett.
Pályafutása során a nemzeti jogok megőrzését, a közigazgatás reformját, illetve az állam és az egyház szétválasztását szorgalmazta. Amikor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetője lett, bevezette az ingyenes elemi oktatást, felemelte a tanárok fizetését, valamint kötelezővé tette a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv oktatását.
Kilátástalan harcot vívott Trianon ellen
Az első világháború elvesztése után ő vezette a Párizsba küldött békedelegációt, mivel számos nyelven beszélt és szónoki tehetségéről messze földön híres volt.
Miután a delegáció februárban kézhez kapta a június 4-e után életbe lépő békefeltételeket, Apponyi lemondott vezetői pozíciójáról.
A Horthy-korszakban már nem jutott neki nagy politikai szerep, személyes tekintélye azonban megmaradt, amit a revízió érdekében próbált felhasználni. 1923 őszén például körutazásra indult az Egyesült Államokba, ahol a „magyar ügy” népszerűsítésére törekedett. A világszerte tisztelt és elismert politikus idős korában, 1933. február 7-én, 86 évesen halt meg.
Apponyi élete végéig kitartóan harcolt a párizsi békerendszer revíziója, illetve a határon kívül rekedt 3,5 millió magyar helyzetének népszavazás útján történő rendezése érdekében, de munkája nem hozott sikert.
