Sokan már október végén megkezdik a „temetőjárást”, de november elején tényleg minden a halottakról szól. Tömegek öltöztetik virágokba és mécsesekbe szeretteik sírjait olyan pompával, mintha valami versenyen vennének részt, míg mások túlzásnak tartják az egészet. Igazságot nem szolgáltathatunk, objektíven megállapításként annyit tehetünk, hogy mai kultúrában teljesen összemosódott és felszínessé vált két ősi keresztény ünnep: mindenszentek és halottak napja. Előbbi, november elseje 2000 óta munkaszüneti nap, míg utóbbi nem kapott ilyen megkülönböztetést. Honnan ered a két ünnep és mi a jelentésük?
Mindenszentek: a diadalmas egyház
A katolikus egyház tanítása szerint az élő és már elhunyt hívek egyfajta közösséget alkotnak a „szentek egyességében”, amelynek lényege, hogy élők és holtak helytállnak, könyörögnek egymásért. A közösség elemeit alkotja:
- a küzdő egyház, azaz a földön élő lelkek;
- a szenvedő egyház, vagyis a már elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedők;
- a diadalmas egyház, magyarán a mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.
Ehhez kapcsolódik mindenszentek és halottak napja, mindenszentekkor a diadalmas egyház tagjait ünnepeljük, akik életszentségük vagy a tisztítóhelyen történt tisztulásuk okán megérkeztek a mennyországba. Tévhit, miszerint november 1. az olyan szentek ünnepe lenne, akiknek „nem jutott hely” a naptárban, ehelyett minden megtisztult keresztény lélek ünnepe: könnyen belátható, ezt az irtózatos sokaságot eleve nem lehet név szerint említeni a kalendáriumban.
A Mindenszentek ünnepe egy templomszentelésből indult a VII. század legelején. Szent VI. Bonifác pápa 609-ben a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont, ennek évfordulóit kezdték ünnepelni a május 13-ai évfordulókon. Egy bő évszázaddal később, III. Gergely idején az ünnep május 31-ére került át, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett.
IV. Gergely 835-ben november elsejére helyezte át, egyetemessé tette, Jámbor Lajos frank király, római császár pedig 835-ben az egész birodalomban elrendelte megünneplését. Elterjedését a Cluny bencéseknek köszönhetjük.
Halloween és Salamon töke
Így kerül a képbe az október 31-ei Halloween, ahol a mai Skócia és Írország területén élő kelta népek nyárbúcsúztató ünnepe alapján a szellemek ilyenkor visszatérnek az alvilágból. Védekezésképp, az ő összezavarásukra öltöztek különböző jelmezekbe, illetve a papok gyújtotta tűzből vittek haza a házi tűzhelyekbe parazsat – ezek a mai halloweeni szokások alapjai.
Hazánkban nincsenek mély gyökerei, a globális popkultúrával érkezett az Egyesült Államokból, a töklámpást azonban elődeink is ismerték, a hagyományban Salamon tökeként jelenik meg. Salamon I. András király fiaként foglalta el a trónt 1064-ben, de tíz évvel később unokatestvérei, a későbbi I. Géza és Szent László lemondatta. Salamon nem nyugodott bele, a testvérviszálynak végül az vetett véget, hogy László elfogatta és a visegrádi vár egy tornyába záratta. Innentől a töklámpás három különböző szerepben bukkan fel (nyilvánvalóan jóval az események után született történetekben, hiszen a tök Amerikából származik):
- őrei töklámpással világították meg börtöne ablakát, hogy éjjel is figyelhessék;
- Salamon üzent így híveinek a külvilágba;
- a fogságra vetett király vezeklésképp jelzőfénnyel segítette a dunai hajósokat.
Bárhogy is volt, innen származik a mondás, hogy fénylik, mint Salamon töke.
Halottak napja: a szenvedő egyház
Visszatérve a kronológiához november másodika halottak napja, és nemcsak a naptárban van „hátrébb”, de kialakulása is mindenszenteknél későbbi. Szent Odilo clunyi apát vetette fel, hogy miután az egyház megemlékezik a mennyország minden szentjéről, másnap az össze elhunytról is emlékezzünk meg. Ebből indult 998-ban, és a bencések hatására terjedt el széles körben a XI. században halottak napja. Fenti „egyesség” alapján
Az egyházi ünnepből mára vallástól, felekezettől és vallásosságtól függetlenül halottak napja mára az elhunytakra való emlékezés, a róluk való gondoskodás idejévé vált. Innentől kezdve pedig a cikkünk elején megfogalmazott „dilemma” laikus szemmel is feloldható: az év minden napján gondolunk halottainkra, november másodikán viszont az a hit szerint tenni is tudunk értük.
