A Kárpátok rézbányászai találhatták fel a kereket egy új tanulmány szerint – írja a Live Science. A régészek régóta tudják, hogy a közlekedést forradalmasító kereket nagyjából 6000 évvel ezelőtt fejlesztette ki az emberiség, a pontos eredete viszont máig rejtély számukra. Ennek oka, hogy a találmány annyira gyorsan elterjedt az egész világon, hogy a kutatóknak nem sikerült pontosan meghatározniuk, hol jelenhetett meg először.
A kerék eredetével kapcsolatban három fő elmélet létezik. Az egyik szerint Mezopotámiában tűnt fel elsőként, Krisztus előtt 4000 környékén, onnan aztán Europába jutott. Egy másik teória úgy tartja, hogy a mai Törökország északi partjain jelent meg Krisztus előtt 3800 körül. A harmadik elképzelés pedig az, hogy a Kárpátokban találhatták fel, Krisztus előtt 4000 és 3500 között, ahonnan kiindulva minden égtáj felé elterjedt.
Utóbbi elmélettel 2016-ban állt elő Richard Bulliet, a Columbia Egyetem professzora, aki a most októberben megjelent tanulmány szerzője is. Bulliet úgy gondolja, a korszak egyik legkeresettebb nyersanyaga, a rézérc Krisztus előtt 4000 körül egyre nehezebben fellelhetővé vált. A könnyen hozzáférhető rezet addigra már kibányászták az emberek, ezért a bányászoknak egyre mélyebbre kellett ásniuk, hogy hozzájuthassanak.
A kutatók úgy vélik, a bányászok először hengereket fektethettek a talajra és azokon görgethették végig a ládákat. Ezt a módszert aztán továbbfejlesztették: barázdákat vájtak a hengerekbe, hogy azokon meg is tudjanak állni a ládák. Később aztán a hengereket tengelyekből és kerekekből álló, a ládákra erősített kerékrendszerre cserélték, ami sokkal hatékonyabbnak bizonyult. A következő fejlesztésig ezután mintegy 500 év telt el, ekkor sikerült megoldaniuk, hogy a kerekek a tengelyektől függetlenül tudjanak mozogni, aminek köszönhetően sokkal jobban irányíthatóvá váltak a bányakocsik.
A szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a Kárpátok bányáinak környezeti sajátossági is hozzájárultak a kerekek feltalálásához. Ezeket a helyeket ugyanis keskeny ösvények, körülzárt járatok jellemezték, ahol a hengereken – később pedig kerekeken – történő szállítás előnyösnek bizonyult.
