A szúnyogok ellen szinte hatástalan, más rovarokat viszont nagy számban irt a deltamethrinnel zajló kémiai szúnyoggyérítés hazánkban – írja a Greendex. Egy idén júliusban végzett debreceni kutatás szerint elhullott szúnyogokat alig találtak, viszont legyek, fürkészdarazsak, pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicabogarak és egyéb rovarok nagy számban pusztultak.
A gyérítéssel kapcsolatos hivatalos tájékoztatás szerint a készítmény „a kijuttatott csekély mennyiségben – 0,6 liter/hektár – kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el, melegvérű állatokra, emberre nem veszélyes”. Arról viszont nem írnak, melyek ezek az érzékenyebb rovarok. Márpedig a debreceni kutatás alapján az ökoszisztéma fontos fajairól van szó, miközben a módszer erősíti a szúnyogpopulációt, és így egyre ellenállóbb lesz az idegméreggel szemben.
A kutatás részeként a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés során fehér lepedőket terítettek ki Debrecen különböző pontjain a szakemberek, és megvizsgálták, hogy milyen rovarok pusztulnak el a gyérítés hatására. A négy területen lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok nagyjából 99 százaléka pedig egyéb fajok közül került ki.
A kísérlet során a lepedőre hullott rovarok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el. A kutatásból kiderült, hogy az egész ökoszisztémát károsítja a kémiai gyérítés, és nemcsak a levegőben élő, hanem a vízi rovarokra is mérgező hatással van. Ez pedig azt jelenti, hogy épp a szúnyogok számára biztosít ragadozóktól mentesebb életteret, támogatva ezzel az állományuk gyors, ismételt regenerálódását, teszi hozzá a Telex.
Számos szakértő jelezte már az évek során, hogy az ilyen fajta gyérítés kontraproduktív: a gyors egymásutánban érkező szúnyoggenerációk alkalmazkodnak a méreghez, és képesek rezisztenssé válni. Így egy valós járványügyi vészhelyzetben lényegében fegyvertelenek maradnánk a betegségeket terjesztő vérszívókkal folytatott küzdelemben.
Márpedig ez nem a jövő problémája: a Virológiai Nemzeti Laboratórium Debrecenben és több nagyvárosban végzett felmérése rámutatott arra, hogy a potenciálisan vírushordozó fajunk, a dalos szúnyog populációi az országosan jellemző, rutinszerű szúnyoggyérítési gyakorlatnak köszönhetően jelentős arányban ellenállóvá váltak a kémiai szúnyogirtás során használt hatóanyaggal szemben.
Pedig lenne alternatíva
A szúnyoggyérítés terén olyan attitűd uralkodik, ami a légi idegméregszórás alkalmazásával egy múlt századból itt ragadt, természetpusztító megoldást erőltet, ami egyébként az Európai Unióban már nem engedélyezett, hangsúlyozza a Greendex. A lap szerint a kémiai szúnyogirtást csak nagyon ritkán, valós egészségügyi vészhelyzetben, precízen kivitelezve lehet(ne) alkalmazni, ha a megelőzés már kudarcot vallott.
Hiszen a fedetlen esővizes hordók, az eltömődött ereszcsatornák, a cserépalátétekben és egyéb tárgyakon visszamaradt kis vízgyülemek termelik ki a kellemetlen rovarsereg javarészét. Így a lakosság tájékoztatása és ellátása biztonságosan alkalmazható BTI-alapú szúnyoglárvairtó tablettákkal fontos lépés lenne.
A BTI nevű, természetes baktériumon alapuló megoldás ugyanis nem okoz a kémiai szerhez fogható kiterjedt kárt az élővilágban, mert elsősorban a különböző szúnyogfajokat pusztítja el. Ráadásul már lárvakorban, így a szúnyogártalom megelőzése és a kémiai gyérítés elhagyása kéz a kézben járnak, hiszen ez a módszer az embereket a csípésektől, a beporzókat és egyéb rovarokat pedig a mérgezéstől óvja meg.
Itt felkészült szakemberek bevonásával sikerült egy olyan környezettudatos szúnyogmentesítési módszerre helyezni a hangsúlyt, amellyel közvetlenül a szúnyoglárvák kifejlődését akadályozzák meg. Tanulva tehát a működő hazai példákból és fokozatosan átállva a biológiai alapú szúnyoglárva-gyérítésre, kellő odafigyeléssel orvosolni lehetne a problémát a lap szerint. Így a városlakók és a helyi élővilág is mentesülhetne a kémiai szúnyogirtás rendkívül összetett ökológiai és egészségügyi hatásaitól, melyek sok tekintetben a mai napig feltáratlanok.
