Április közepén széles nyilvánosságot kapott a hír, miszerint – valószínűleg a korán jött tavasz miatt – jó két hónappal korábban kezdődött a tiszavirágzás. Akkor megírtuk, hogy egy elevenszülő kérész téves azonosítása okozta a félreértést, és nem látszott olyan tényező, amely előbbre hozná a kérészek tömeges rajzását.
Május végén azonban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság tett közzé videót, amelyen egy tiszavirág (valóban tiszavirág) vedlése látható a Rábán. A június közepén esedékes tömeges rajzáshoz még mindig korai az időpont, illetve a laikus számára joggal okozhat zavart az is, hogy a tiszavirágot nevéhez illően a Tisza és mellékfolyói lakójának tartjuk. Ehhez képest földrajzilag a Rába még csak a közelében sincs a „magyarok folyójának”.
Mi ez a fennforgás a kérészek világában? Dr. Kriska György biológushoz, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójához, az ELTE TTK Biológiai Intézet docenséhez fordultunk.
Mit keres tiszavirág a Rábán?
Kezdjük a helyszínnel. A tiszavirágnak nevezett kérészfaj két menedékterületen vészelte át a legutóbbi glaciálist (jégkorszakon belüli hidegebb periódust): a Rába torkolatvidékét is magába foglaló közép-dunai szakaszon és a Tiszán. Közel négyszáz éve a tiszavirág még egész Európában megtalálható volt, ám a XIX. és XX. században elterjedési területének jelentős részéről kipusztult: a Rajna német és holland szakaszán utoljára 1952-ben, a Dunán pedig 1974-ben látták. Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a rábai populáció valószínűleg az egykori nyugat-európai állomány utolsó megmaradt képviselője lehet.
A tiszavirág eredeti elterjedési területének 98 százalékát vesztette el, a Tiszán azonban szerencsére nincsen jele a genetikai sokféleség csökkenésének. Így a Tisza vízrendszerének tiszavirág-állománya rendkívül fontos maradványállománynak tekinthető
– mondja a 24.hu-nak Kriska György.
És miért nem hódítják meg a Dunát is a Rábából kiindulva? Mert a tiszaviráglárva agyagpadokban fejlődik a meder alján, a torkolatnál viszont a Duna kavicságyon terpeszkedik, ami gátolja a faj terjedését. Volt egyébként olyan időszak, amikor legnagyobb folyónkon is megtalálható volt a dunavirággal párhuzamosan, ám innen mára teljesen eltűnt. Legalább is így gondoltuk egészen 2015-ig, amikor a Dunában, Gönyűnél is felfedezték egy kisebb állományát.
Néhol már tömegesen rajzanak
Amikor tiszavirágzásról van szó, a közfigyelem a nagy folyóra fókuszál, holott a kisebbeken gyakran megfigyelhető, hogy a Tiszához képest körülbelül 10 nappal előbb jelennek meg a kérészek. Illetve jelen helyzet elemzéséhez még egy fontos tény a rajzás volumene: kezdetben, akár napokig is egyszerre csak néhány tucat egyed bújik elő a víz alól, ám termetes rovarként elég feltűnőek, csakhogy ez még nem az igazi rajzás.
Előrajzásnak nevezzük, amikor már százas, ezres nagyságrendben repülnek, a „valódi”, pontosabban a főrajzás idején pedig már több 10 ezertől a millióig terjed a számuk – ez utóbbira vonatkozik a virágzás kifejezés. A kérészek tehát a kisebb folyókon már másfél héttel korábban is megjelenhetnek, sőt tömegrajzást is produkálnak, ami a Tiszán csak június közepén szokott bekövetkezni. A mostani időbeli eltolódás a kutatók szerint is különös, ugyanis
Kriska György úgy véli, a Tiszán akár 7-10 napig is eltarthat, amíg ez a pár egyedes repülés „virágzásba” megy át, és akkor nagyjából bejön az eddigi papírforma (a beszélgetést június 3-án rögzítettük). Ha nem, vagyis ha tényleg bő egy héttel korábban kezdődik a tiszavirágzás, akkor a miért megválaszolása komolyabb kihívás elé állítja a tudományt. Illetve ha a Tiszán marad a régi rend, a mellékfolyókon tapasztalható korai virágzás akkor is magyarázatra szorul.
Miként a szakember fogalmaz: „nem kirívó, hogy a kisebb magyarországi folyókon akár 10 nappal korábban is megkezdődjenek a rajzások, mint a Tiszán, a különbségnek azonban jó lenne megtalálni az okait. Egyértelmű magyarázattal most még nem szolgálhatunk, mert tudományosan még senki sem vizsgálta korábban ezt a kérdést”.
A klímaváltozás boríthatta meg a kérészéletet
A tiszavirággal rokon dunavirág esetében a tereptapasztalatokra támaszkodva feltételezni lehet, hogy a rajzások kezdete és mérete alapvetően a kérészlárvák táplálékellátottságától függhet. Az aljzaton szűrögető kis lények a meder alján kialakuló, úgynevezett élőbevonatot alkotó növényi szervezetekkel is táplálkoznak, ezek mennyisége viszont nagyban függ az aktuális fény- és hőmérsékleti viszonyoktól.
Csakhogy míg a dunavirág az előző évben lerakott petékből bújik elő, addig a tiszai rokon három évig fejlődik, így esetében az ilyen rövid távú hatások általában kiegyenlítődnek.
„Valószínűleg nem helyi, hanem általánosságban megjelenő, feltételezhetően a klímaváltozáshoz köthető hatás okozhatja a kérészek viselkedésének megváltozását, hiszen ez több folyón is megjelent, ráadásul a tiszavirág esetében két genetikailag eltérő populációt is érintett” – fogalmaz óvatosan Kriska György, miután bizonyosat csak átfogó kutatási eredmények alapján lehet majd állítani.
