A Chile és Peru területén fekvő Atacama sivatag a világ egyik legszárazabb helye. Évente 1-4 milliméternyi csapadék éri, a felszíne gyakorlatilag kihalt, ám a fenti száraz forróság nem akadályozza meg az élet burjánzását mélyen a föld alatt. Az oxigénszegény, sós és extrémszáraz talajban ismert volt baktériumok jelenléte, de míg eddig csak a felsőbb rétegeket vizsgálták, a kutatók ezúttal minden korábbinál mélyebbre ástak a Yungay-völgyben – írja az IFLScience.
A felső 80 centimétert a magas sótartalomnak ellenálló, és túlélésükhöz oxigént nem igénylő, Firmicutes törzsbe tartozó organizmusok uralták. Számuk azonban csökkent a mélység és a sótartalom növekedésével csökkent. Két méteren azonban újra előbukkantak a baktériumok, ám ezekben a közösségekben már az Actinobacteria dominált. A kutatók tehát
A PNAS Nexus folyóiratban megjelent tanulmány szerzői úgy vélik, a mikrobák 19 évvel ezelőtt kolonizálhatta jelenlegi élőhelyét, amit a későbbi talajlerakódások eltemettek. Az ökoszisztéma jóval mélyebbre nyúlhat, mint a most feltárt 4,2 méter, a baktériumok feltehetően a felszín alatt található gipszből vonják ki a létfenntartáshoz szükséges vizet.
Mindez pedig azért rendkívül fontos a földön kívüli élet kutatásában is, mert a Mars gipszlerakódásai nemcsak az egykori folyékony víz bizonyítékai, hanem vízforrásként is szolgálhatnak jelenleg is élő mikrobák számára a vörös bolygón.
