Az 1800-as években valóságos tömeghisztériát váltott ki az úgynevezett spermatorrhea elnevezésű betegség. Ezt a tiltott vagy túlzott szexuális tevékenység által okozott önkéntelen spermaürítés leírására használták. Modern értelmezés szerint ez nem annyira járvány, sokkal inkább kulturális jelenség volt, amellyel a szexfüggőket bélyegezték meg a viktoriánus korban – írja az IFLScience.
A betegséget úgy képzelték el, hogy a test lényegében szitává válik, melynek következtében az ondó nemcsak ejakuláció útján, de vizelés által, és az ember pórusaiból is szivárog. Többek közt ennek tulajdonították azt is, ha valakinek túl nedves volt a tenyere. A betegség okait illetően nem volt konszenzus, általánosságban viszont úgy tartották, hogy a túlzottan kényelmes élet hozta el annak megjelenését.
Ami különösen furcsa volt ebben az úgynevezett betegségben, hogy főként a középosztálybeli férfiakat érintette. Ezek az emberek gyakran elég tehetősek voltak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak az orvosi ellátást, de épp annyira manipulálhatók voltak, hogy áldozatául essenek a köznép körében tomboló pániknak.
Brutális kezelések
A korszellemhez hűen a kezelés elsősorban nem a hagyományos orvosok, sokkal inkább a sebészek kezében volt. Az enyhébb gyógymódok között olyan megoldásokat alkalmaztak, mint a végbélpiócák felhelyezése, de a beöntést és a hashajtót sem vetették meg.
Egy másik kezelés célja a péniszben lévő idegvégződések tompítása és elpusztítása volt, hogy azok többé ne legyenek fogékonyak az izgalomra. Az eljárás során egy vékony fémeszközt vezettek át a húgycsövön, amelynek végén egy kisebb golyónyi maró anyag volt.
Persze a kuruzslók is rátelepedtek a kétségbeesett férfiakra, azonban szerencsére voltak olyan orvosok, akik megpróbálták megnyugtatni és tanácsokkal ellátni a pácienseket, így elősegítve a szexuális potenciájuk visszanyeréséhez. A sebészek egyes csoportjai így elkezdték megérteni a szexualitás és a pszichológia közötti összefüggéseket, amely mint ma már tudjuk, egy igen fontos területté nőtte ki magát.
