Amikor II. Lipót 1790-ben megörökölte a Habsburg Birodalom irányítását, negyedik fia, a mindössze 18 éves Sándor Lipót elnyerte a magyar nádori címet, és az uralkodó magyarországi elgondolásainak engedelmes végrehajtója lett. Az új királyhelyettes apja koncepciója nyomán magyarbarát politikát folytatott, támogatta a reformbizottságok létrehozását, és gyakran közvetített Bécs és Pozsony között az 1790-91-es országgyűlés vitái során – írja a Rubicon.hu.
Lipótot két évvel később bekövetkezett halála után I. Ferenc követte a trónon, a jakobinus mozgalom felszámolásával pedig Sándor Lipót úgy érezte, a magyar nemesek visszaéltek bizalmával. Ezért Ferenc szélsőségesen konzervatív politikájának legfőbb támogatója lett. A főherceg pár nappal azután, hogy a jakobinusok elleni vizsgálatok végleg befejeződtek, úgy döntött, hogy Bécsbe, majd a laxenburgi vadászkastélyba utazik, hogy sógornőjének, Mária Terézia császár-királynénak – nem keverendő az azonos nevű uralkodónővel – tiszteletére meglepetést szervezzen.
Sándor Lipót ugyanis szabadidejében szenvedélyes kémikus és pirotechnikus volt, aki kedvtelésből tűzijátékokat készített, utolsó kísérlete azonban katasztrófához vezetett:
A mindössze 22 éves nádor több napos szenvedés után, 1795. július 12-én hunyt el, testét aztán – Habsburg szokásoknak megfelelően – a bécsi kapucinusok templomában helyezték végső nyugalomra. Sándor Lipót halálával József Antal főherceg – az elhunyt öccse – lett a király helyettese, aki aztán, mint a „legmagyarabb Habsburg”, több évtizeden keresztül hazánk fejlődésének legbefolyásosabb támogatója, a reformkor kiemelkedő politikusa lett.
