A honfoglaló magyarok fokozatosan vették birtokukba a Kárpát-medencét, ennek folyamán megszállták a Keleti Frank Birodalom keleti területeit, ahol szláv fejedelmek és a bajor őrgróf uralkodott, mint a király vazallusai. Liutpold őrgróf 907-ben hadjáratot indított ennek visszaszerzésére, amihez komoly segítséget kapott Gyermek Lajos frank királytól (pontosabban a nevében kormányzó Hatto mainzi érsektől, a pápától és a német egyháztól is – írja a Rubicon.hu.
Cseles taktika
Becslések szerint mintegy 100 ezer katona gyűlt össze Ennsburgban 907 júniusában, akik Liutpolddal és Theotmár salzburgi érsekkel az élen indultak meg a magyar állam ellen. A csatáról kevés forrással rendelkezünk, annyi biztos, hogy elsődleges céljuk Pozsony elfoglalása volt, majd valószínűleg a Dunántúl többi várát tervezték elfoglalni. Ravasz módon hadaik gyülekezőjét a szokásos ennsburgi hadi mustra időpontjára tették, így a magyar kémek hosszú ideig nem gyanítottak ellenséges szándékot.
A németek két hadoszlopa – az őrgróf serege északon, az érseké délen – június 17-én indult el, egyes előkelőségek halála pedig arról árulkodik, hogy a gyepűt védő magyar harcosok már felvonulás közben is zaklatták Thietmar érsek csapatait, hogy időt nyerhessenek a főseregek összegyűjtésére. A portyázók állandó zaklatásaikkal kifárasztották a déli bajor hadsereget, és színlelt megfutásaikkal folyamatosan maguk után csalták Thietmar erőit. Eközben mintegy 40 ezer főnyi könnyűlovasság érkezett a Pozsonnyal szemben fekvő Duna-partra. A magyar csel aztán Pozsonnyal szemben hozott eredményt:
Megsemmisítő vereséget szenvedtek
A július 4-ei, első csatában az egyházfők seregeinek java része elpusztult, miközben az utánpótlást szállító Sieghart hajóiból jó néhány tüzes nyilak áldozatául esett. A győzelem ugyanakkor még csak félsikert jelentett, hiszen a Duna északi partján időközben megérkeztek Luitpold erői is, aki cselből öt nappal lemaradt az érsek mögött. Thietmar katasztrofális veresége azonban keresztülhúzta a herceg számításait, hiszen június 5-én a győztes magyar hadak könnyedén átkelhettek a folyón, majd a Dévényi-szorosban hasonló taktikával megsemmisítették Luitpold erőit is.
A sváb évkönyv így foglalta össze az eredményt: “A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. A bajorok teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok”.
A két napon át tartó pozsonyi ütközet megtizedelte a bajor méltóságokat, a harcokban elesett a herceg, Thietmar érsek, és rajtuk kívül még számos püspök és apát is. A győztesek később üldözőbe vették a menekülő keresztény hadakat, és az ellentámadás során a magyar szállásterületet egészen az Enns folyóig tolták ki. A vereség akkora trauma volt a nyugatiak számára, hogy ezután egészen II. Konrád 1030-as támadásáig nem vállalkoztak Magyarország meghódítására.
