A 16. századi Nagy-Britanniában, illetve számos más európai országban bűncselekménynek számított az öngyilkosság, ezért előfordult, hogy bíróság elé állították, sőt, ki is végezték a saját életüket kioltók holttestét – írja a Múlt-kor.
Ezeket az élettelen testeket ugyanolyan eljárásban részesítették, mint bármelyik gyanúsítottat: börtönbe szállították, bíróság elé állítottak, majd az akasztófához vitték, ami költséges folyamat volt. Edinburgh-ban, 1565-ban például 6 shillinget fizettek ki hat embernek, hogy a bitófához vigyenek valakit, aki a börtönben felakasztotta magát.
Hasonlóan végződött Thomas Dolby esete is, aki 1598. február 20-án vízbe fojtotta magát, a Holyrood apátság mellett.
Az öngyilkosok még ezekután sem nyugodhattak békében, ugyanis megtagadták temetőbe való eltemetésüket. Angliában és Németországban ehelyett karót szúrtak át a testek szíven, ezzel megszentségtelenítve azokat, Skóciában pedig szekérhez kötve húzták végig őket a települések nyilvános terein, hogy megszégyenítsék az öngyilkosokat.
Ezeknek az eljárásoknak csak a 17-18. században vetett véget a büntetésekkel kapcsolatos közfelfogás változása.
