A rizs a világ számos országának konyhájában tölt be alapvető szerepet, ám a mai napig felmerül a kérdés, hogy meg kell-e mosni a szemeket főzés előtt – írja a Science Alert.
A profi szakácsok osztják azt a véleményt, hogy a rizs előmosása csökkenti a szemekből származó keményítő mennyiségét. A szakácsok állításával ellentétben azonban egy nemrégiben készült vizsgálat kimutatta, hogy a mosási folyamatnak nincs hatása a rizs ragadósságára, vagy keménységére. A tanulmány szerint nem a felületi keményítő (amilóz) okozza a ragacsosságot, hanem egy másik keményítő, az amilopektin, amely a főzési folyamat során oldódik ki a rizsszemekből. A kioldódó mennyiség a rizsszemek típusától függően eltérő.
Mosni vagy nem mosni?
A rizsszemeket hagyományosan azért mossák meg, hogy leöblítsék a port, a rovaroktól származó melléktermékeket, az apró köveket és a rizs hántolásakor visszamaradt héjdarabokat. Ezek a feldolgozás professzionalizálódásával egyre kevesebbszer tűnnek fel a csomagban, azonban a csomagolás újabb veszélyeket rejt.
Több kutatás is bizonyítja, hogy a mikroműanyagok jelen vannak az élelmiszerekben, köztük a rizsben is. Ezek visszaszorítására hasznos lehet a mosás, ugyanis a főzés előtt lévő, de már átmosott rizs 20 százalékkal kevesebb műanyagot tartalmazott, mint az, amit frissen vettek ki a csomagolásból.
A rizs kapcsán közismert továbbá, hogy viszonylag magas az arzéntartalma – sőt, ólmot és kadmiumot is tartalmazhat. A rizs mosása bizonyítottan eltávolítja az arzén és a nehézfémek jelentős részét, de emellett olyan, az egészségünk szempontjából fontos tápanyagot is kiöblít, mint a réz, a vas, vagy a cink.
Amennyiben megmossuk és megfőzzük a rizst, fontos hogy semmiképp se hagyjuk sokáig szobahőmérsékleten. Ez ugyanis aktiválhatja a baktériumspórákat, amelyek azonnal növekedésnek indulnak. Ezek a baktériumok ezután toxinokat termelnek, amelyeket főzéssel vagy újbóli felmelegítéssel nem lehet hatástalanítani – fogyasztás hatására pedig súlyos gyomor és bélrendszeri megbetegedéseket okozhatnak.
