Az utóbbi napokban a magyar média ingerküszöbét is átlépték az Oroszországban, pontosabban az Urál térségében és Szibériában tomboló erdőtüzek. Csak a dél-oroszországi Kurgani területen több mint 5000 ház égett le, legkevesebb 21 ember vesztette életét – jobbára olyan idős személyek, akik nem tudtak időben elmenekülni. Az elmúlt hetekben elképesztő területen kapott lángra a tajga, Cseljabinszktól a távol-keleti Primorjéig több száz helyen gyulladt ki a vadon, összesen 18 régió érintett valamilyen mértékben.
Az okok mögött hamar megtaláljuk a klímaváltozás hatását: egy úgynevezett légköri állóhullám miatt a térséget hosszú ideje szárazság és szokatlanul enyhe időjárás sújtja. Hasonló a helyzet, mint a tavalyi év első nyolc hónapjában az Alföldön volt
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa.
Kinyílt a polárfront
Szibéria déli részén az átlagosnál szárazabb és melegebb volt a tavalyi nyár, és egy anticiklon rendhagyó módon lassan két hónapja időzik egy helyben a térség felett, ami továbbra is igen hatékonyan „tartja távol” a csapadékot. Ez a légköri jelenség tette fel az i-re a pontot, és egyelőre nem látszik, mikor oszlik fel vagy helyeződik át másfelé.
A ciklonok és anticiklonok mintázata átalakulóban van, ennek hátteréből most a poláris örvényt, más néven polárfrontot érdemes kiemelni. Általában az északi szélesség 30-60 foka között, az északi hideg és a déli meleg légtömegek határán hullámzik körben a bolygón. Mint egy gyűrű, amelyet a hőeltérésből adódó energia tart fenn. Ha télen markáns a hőkülönbség, akkor a polárfront jellemzően stabil „határt” alkot, mint feszes gumi a zsák száján.
Amennyiben viszont az észak-dél közötti hőmérsékleti eltérés csökken, a poláris örvény gyengül, mintha a gumi meglazulna, túl tág lenne: az északi hideg 45 fok feletti, akár 90 fokos szögben tör mélyen dél felé, míg a déli meleg ugyanígy északnak. Ilyenkor erős, nagy kiterjedésű ciklonok és anticiklonok alakulnak ki, intenzívek, sokáig fennmaradnak és nagy távolságokra jutnak el.
Ez az észak-déli, úgynevezett meridionális áramlás, amely a korábbi, legfeljebb három hét helyett manapság nem ritkán hónapokig egy helyben tartja a masszív ciklonokat és anticiklonokat.
Stabil állóhullám
Az Egyenlítő és az északi sarkkör közti hőkülönbség nyárra olyan minimálisra csökken, hogy a poláris örvény jellemzően április környékén leáll. Idén ez már korábban megtörtént, ami nagyban hozzájárult az óriási anticiklon fennmaradásához, hiszen megszűnt az az erő, ami az ilyen képződményeket „normál esetben” 7-10 naponta feloszlatja, arrébb sodorja.
Ez az a bizonyos állóhullám, amely Szibériában meleg és száraz, míg egy másik ága Közép-Európában immár lassan két hónapja szokatlanul csapadékos időt okoz
– magyarázza Molnár László.
Rövid távon, vagyis a következő hetekben nem látszik változás, Oroszország nagy területeit továbbra is szárazság sújtja, ebben a helyzetben továbbra is egyre-másra lobbanhatnak fel az erdőtüzek. A távolabbi jövőben pedig az északi sarkkör a földi átlaghoz képest erőteljesebb melegedése csökkenti az észak-dél közötti hőkülönbséget: egyre gyakrabban „gyengül el” a polárfront, ami kedvez a meridionális állóhullámok kialakulásának, sőt erősödésének.
