Végre megoldhatták a maja naptárak rejtélyét, amelyek a ma használatos 365 napos formátum helyett 819 naposak voltak. A kutatók az 1940-es évek óta vizsgálják ezeket a 819 napos ciklusokat ábrázoló kalendáriumokat, és egészen mostanáig nem tudtak rájönni, hogy mégis milyen ciklushoz igazította az ősi nép a naptárát – írja a Science Alert.
Most azonban a Tulane Egyetem két antropológusa, John Linden és Victoria Bricker úgy gondolják, megfejtették a titkot. A kutatók már régóta sejtették, hogy a ciklusnak a Földről látható bolygók szinodikus periódusához (az az időtartam, amelynek elteltével a Földről nézve a Naprendszer valamely égiteste a Naphoz képest ugyanabba a helyzetbe kerül) van köze, azt azonban nem tudták, hogy miképpen.
A problémát az okozta, hogy bár a Merkúr szinodikus periódusa, amely 117 nap, héttel megszorozva 819-et ad, ezzel tökéletesen illeszkedve a naptárhoz, a többi bolygó ciklusa látszólag semmilyen összhangban nincs ezzel. A két kutató azonban új tanulmányukban rájöttek arra, hogy ha a naptári időtartamot a húszszorosára növelik 16,380-at kapnak, amely szám már minden bolygó periódusával kapcsolatba hozható.
A Szaturnusz ciklusa például 378 nap, 13 ilyen periódus 4.914 napot ad, ami hattal osztva 819. A Vénusz esetében hét ilyen periódus adja a 819 ötszörösét, 39 Jupiter-periódus pedig 19-szerese a 819-nek.Ebből is látszik, mennyire bonyolult és összetett számítások alapján működő rendszert alkottak meg ennek az ősi civilizációnak a tagjai.
