Az 1925-ben katonacsaládba születő Jorge Rafael Videla számára kézenfekvő volt, hogy maga is ezt a pályát fogja választani. Videla az 1970-es években ért tiszti karrierje csúcsára: 1973-ban a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki, 1975-ben pedig főparancsnokká léptették elő – írja a Múlt-kor.
Államcsíny és véres diktatúra
A dél-amerikai ország éppen ezekben az években élte története egyik legválságosabb időszakát. Tovább súlyosbította a helyzetet az államfő, Juan Perón 1974 júliusában bekövetkezett halála, amely után felesége, Isabel Perón került az elnöki székbe. Isabel gyengekezű vezetőnek bizonyult, kormányzása alatt a szélsőbaloldali gerillák sorra követtek el terrorcselekményeket, amelyeket a szélsőjobboldali paramilitáris halálosztagok véres megtorlásai követtek.
A hadsereg egy csoportja Videlával az élen 1976. március 24-én puccsal vette át a hatalmat, mondván, meg kell akadályozni, hogy Argentína teljes anarchiába süllyedjen. Hatalomra jutása után Videla klasszikus felfüggesztette a politikai pártok működését, feloszlatta a parlamentet, korlátozta a sajtószabadságot, és ellenőrzés alá vonta a szakszervezeteket.
Ezt követően megkezdődött a rezsim véres hajtóvadászata, amely során nemcsak a gerillamozgalmak tagjait, hanem minden, a rendszer szerint bomlasztó elveket valló embert célba vették.
Először is meg kell ölnünk minden felforgatót, azután a velük rokonszenvezőket, majd a közömböseket, és végül végeznünk kell a gyávákkal.
– fogalmazott Buenos Aires akkori tartományi kormányzója, Iberian Saint-Jean.
Kivégzések és csecsemőrablások
A katonai diktatúra idején, 1976 és 1983 között a hivatalos adatok szerint 7-13 ezren, jogvédő szervezetek adatai alapján 30 ezren „tűntek el”. A legtöbb áldozatot a tömegsírok nyelték el, de sokakat élve dobtak ki katonai repülőkről a világ legszélesebb folyótorkolatába, a Río de la Platába vagy az Atlanti-óceánba, miután elhitették velük, hogy szabadulni fognak. A meztelenre vetkőztetett, elkábított foglyok lábát gyakran egy cementtel teli vödörbe helyezték, majd megvárták, míg megköt, és ezután dobták őket a vízbe.
A rezsim leginfernálisabb tettei voltak a rémisztő csecsemőrablások. Videla verőlegényei megvárták, míg a rendszer ellenségeinek titulált, elrabolt állapotos nők az ágyukhoz láncolva, bekötött szemmel megszülik gyereküket, majd ezt követően az anyákat kivégezték. A gyerekek olyan nevelőszülőkhöz kerültek, akiknek politikai nézetei nem veszélyeztették Videla hatalmát. Az elrabolt csecsemők számát ötszázra becsülik. Közülük ma már 126 gyermeket sikerült utólag azonosítani, és olyan esetről is tudunk, amikor az újszülöttet éppen szülei gyilkosa nevelte fel.
A diktatúra idején a Haditengerészeti Műszaki Iskolát (ESMA) valóságos kínzóközponttá alakították át, ahol számos embert tartottak fogva, akiket legkegyetlenebben módszerekkel gyötörtek nap mint nap. A raboskodó nőket például sokszor a teheneknél használt elektromos ösztökével erőszakolták meg.
Foci VB a terror árnyékában
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget a véres diktatúra sem gátolta meg abban, hogy Argentínában rendezze meg az 1978-as labdarúgó-világbajnokságot, amelynek döntőjét csupán másfél kilométerre a politikai foglyok kínzására használt épülettől tartották, az Estadio Monumentalban.
A világbajnokság az argentin labdarúgó-válogatott győzelmével zárult, a világbajnoki trófeát pedig maga Videla adta át a csapatkapitánynak, Daniel Passarellának.
A terror vége és a diktátor halála
A súlyos gazdasági, politikai és társadalmi válságból Argentínát kivezetni képtelen Videla, belátva reménytelen helyzetét, öt évvel a puccs után lemondott, és Roberto Violának adta át a hatalmat, akit rövid időn belül másik négy tiszt követett az elnöki székben. A katonák uralma az 1983-as demokratikus fordulattal, Raúl Anfonsín választási győzelmével ért véget.
Videlát 1985-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, ám Carlos Menem elnök amnesztiarendeletével 1990-ben kiszabadult. A legfelsőbb bíróság azonban 2007-ben érvénytelenítette a kegyelmet, majd a tábornokot 2010-ben ismét életfogytiglanra ítélték, 2012-ben pedig újabb ötven évre. Ebből már csak egy évet töltött le, mert 2013-ban elhunyt. Haláláig hangoztatta azt a meggyőződését, hogy jogos háborút vívott Argentína belső ellenségeivel szemben.
